Egy percig sem bántam meg, hogy eljöttem, az volt az instrukció, hogy a templom mellett van egy narancssárga ház, abban lakik a Katika, tőle lehet bebocsájtást kérni, Én meg ott álltam a kapuban, a kutyák éktelen zajjal rámrontottak, de a kapu azért köztünk volt, és vártam a sorsomat, Kijött egy komótos, de szimpatikus férfi és hebegve elmagyaráztam, hogy a Katikát keresem a templom miatt, ő rámnézett, aztán megkérdezte, hogy ő jó lesz-e? Volt nálam egy fényképezőgép és kedélyesen megkérdezte, hogy a feleségét akarom fényképezni vagy a templomot? Mert ha a feleségét, akkor ő nem jön. Azonnal ráéreztem hogy jófej, és attól kezdve egyhúron pendültünk. Nagyon jókat beszélgettünk, amíg a templomot néztünk, higgadt, nyugodt ember, de pár perc múlva már ott tartottunk, hogy ő Bajzáth leszármazott, és erről rá is tértünk az iszkaszentgyörgyi Amadé kastély dolgaira. . . na, szóval ilyen kedélyesen ment a dolog, nagyon örülök, hogy ott voltam, és, hogy ennyire megértettük egymást, ritkán találkozni olyan emberrel, akinek természeténél fogva rejtett humora van, de használni is tudja. Amúgy gyönyörű ez a templom is, igaz, hogy a berendezése nem antik, de a középkori faldarabok azért megmaradtak és kiütköznek néha az új fal síkjából.