Szeri Csárda Ópusztaszer

A reggeli 3, illetve 4 tojásból készült rántotta volt, némi friss zöldséggel, kenyérrel (bolti, átlagos minőségű félbarna), teával, melyért 2 felnőtt + 3 gyerek részére 4000 Ft-ot fizettünk. Egyébként a felnőtt reggeli ára 1100 Ft. A kávéért pluszban kellett fizetni, 400 Ft-ot, ha jól emlékszem. A csésze felirata szerint Dallmayr kávét főznek, de vagy mégsem, vagy nem sikerült jól a főzés, mert nem volt valami finom. Az ebéd/főétkezés 11-től kb. 17 óráig lehetséges, hétvégén és szezonban kizárólag svédasztalos formában. Ez felnőtteknek ital nélkül 3000 Ft, 10 éves kor alatt 1500 Ft. Meglehetősen népszerűnek tűnt ez az ajánlat, mert a teraszon az asztalok többsége megtelt az étkező családokkal, baráti társaságokkal. 2 féle leves, 5 féle főétel körettel, valamint desszertként 3 féle Carte D'Or fagylalt, önkiszolgáló módra. Az ételektől egyáltalán nem voltunk elájulva, a férjem szerint is nagyon gyengén szerepelt a konyha, így másnap már fel sem merült, hogy itt együnk. Mintha nem használtak volna fűszereket, mindennek ugyanolyan vízíze, jellegtelen íze volt a rántott karfioltól a gyümölcsmártásos csirkemell csíkokig. Az ételek nem voltak feliratozva, így sokan találgatták, hogy milyen húsból készült, milyen fűszerezésű "valami" lehet a tálakban. Ha valami kifogyott, 10-15 percig sem töltötték fel. A bejáratnál kiírt étellista (ld. fotó) nem fedte a valóságot, nem azok az ételek szerepeltek a kínálatban és nem is volt akkora választék. Abból a szempontból praktikus volt a csárda, hogy a gyerekekkel gyorsan és viszonylag kedvező áron ételhez jutottunk, de a minőség és az ízek egyértelműen csalódást okoztak, így összességében egyáltalán nem érte meg. A személyzet nagy létszámú, sok fiatal lány (idénymunkások? ), de nem voltak vendég-centrikusak, az üres tányérok begyűjtésére és a végén a fizetésre korlátozódott a tevékenységük. A svédasztalnál sem volt egyelten alkalmazott sem, aki az ételekről bővebb tájékoztatást tudott volna nyújtani. Másnap a Csillagösvény Parkban mondták az ott dolgozók, hogy érdemesebb lett volna a másik helyi csárdát választani, igaz, az több km-rel messzebb volt a szállásunktól. A csárda belső termében érdemes körülnézni, a híres betyárokról láthatunk képeket, fotókat, az élettörténetüket, kalandjaikat is elolvashatjuk, továbbá a falakon számos, a betyárélethez kapcsolódó tárgyat, fegyvereket is láthatunk.

A töltött káposzta tölteléke felejthető, rajta túrósodó tejfel, mellett néhány darab ultraipari préselt húskocka, maga a töltött káposzta erősen túlpárolva. Ehhez képest a birkapörkölt olyan volt, hogy tanítani lehetne, egyik legjobb, amit valaha ettem, a pacalpörköltet is kifejezetten finomnak találtuk, akárcsak a két étel mellé adott köreteket, a kifogástalan újkrumplit és a remek állagú ill. ízű galuskát. Jó halból volt a nagyon sűrű vegyes halászlé, és valóban vargányás volt a vargányásnak mondott harcsapaprikás (nem ritka a vargánya kiváltása termesztett csiperkével, itt szerencsére nem élnek ezzel a „lehetőséggel”), ami pörkölt volt, nem paprikás, de kicsire nem nézünk. Ezutóbbi mellett a kemencés csusza nem volt meggyőző. Volt tehát egy remek ételünk, egy nagyon jó, egy gyenge és kettő, melynek hibái és gyengéi egyaránt voltak, de az erények találtattak túlsúlyban. A konyhára átlagolva tisztes négy pontot adhatok. Külön erény, hogy az étlap nem regény hosszúságú, hanem rövid, összefogott, átgondolt. A beltér nagyon tetszett, a kiszolgálás átlagos volt.