Van, amire nem tudsz felkészülni

Kiskunmajsa táján szívtam ki éppen a levegőből az oxigént, amikor beugrott a gondolat, hogy kéne valahol enni, de valahol ott, ahol még nem voltam. Ez szombaton volt, és valami régi versből, amit még én írtam valaha, beugrott egy-két verssor, pl. "...amott atlasz, s megtudhatod, merre fekszik Orgovány..." Hát, ez egy félszáz éves szonettből van, de voltam én valaha Orgoványban? Nem. S miért nem? Mert egy lusta suttyó voltam. De ennek vége. Fúú, öcsém, az innen vagy 50 kilométer! Na és, van autód, nem? De van ott étterem egyáltalán? Van, ide van írva, hogy Regős Vendéglő... és nyitva van? Mint a pinty! Ide van írva, hogy szombaton 10-től 21-ig! Na, hajrá! Így aztán egyszer csak odaértem ante portas! Mennék is befelé, egy kedélyes bennszülött rámkérdez, hogy hová megy? Hát oda az étterembe! Nincs az nyitva! De itt a főnök, beszéljen azzal! Bemegyek a kis vidám pavilonba, ami tulajdonképpen egy lottózó meg büfé is egyben, mindenkinek köszönök, hogy jó napot öreganyám, jó napot öregapám, mint a mesékben. A pultba a szép szál nagydarab ember, meg a pulton rakottkrumplit kajáló nő megnyugtatott, hogy igen, tényleg ők azok, de nincs nyitva, nem is szokott az ilyenkor nyitva lenni, csak rendezvény esetén. Ááá, a franca. Ezért pörköltem végig a futóhomokon... de akkor legalább kérek egy üdítőt, mondtam nyomorultul, és magamba roskadtam. Ó, hát ha ilyen szerencsétlenül járt a garabonciás úr, akkor ne búslakodjon neki, mint a bujdosó kurucok, hanem a vendégem egy italra, ls így is lett. Azért nem írtam árat. Aztán szépen tanácsokat kaptam, hogy hogyan menjek tovább Izsákra, és ott mit keressek és hol. Még 10 km. Ennyi történt.