TÖKRE GYŰLT A TÖMEG

Mindenképpen terveztük, hogy mostanában ellátogatunk az Őrségbe, ezért azt hittük erre jó alkalom, ha az immár XX. Őrségi Tökfesztiválra időzítjük a túrát. Reméltük, hogy így majd valamiféle sűrített esszenciáját kapjuk a vidéknek. Sajnos nem volt jó ötlet, és aki valóban ezt a még ma is mese-tájékot szeretné a maga valójában megismerni, átélni, az ne ilyenkor menjen. A rendezvény két napjára ugyanis olyan tömeg lepi el Őriszentpétert és Szalafőn az egyébként tündéri Pityerszert, hogy szinte nem is látni mást, mint a rengeteg embert. Pedig azt mondják az ottaniak, hogy van ennél nagyobb tömeg is, a június végi Őrségi Vásáron kétszer ennyien szoktak tolongani.
De persze voltak szép, érdekes részei a fesztiválnak. Számunkra az volt az igazi autentikus élmény, amikor a rendezvény előestéjén Nagyrákoson a település polgármesterasszonya mutatta meg a vendégeknek a tájházat és a kovácsműhelyt, majd pedig az ő irányításával múltidéző tökmagköpesztésen, vagyis tökmaghámozáson, egyúttal közös nótaéneklésen vettünk részt a falu kultúrházában.
Aztán másnap délelőtt a még nyárvégi hőségben elszabadult a tömeg-fesztivál, pillanatok alatt megtelt Őriszentpéter központja, tele lett a kirakodóvásár és a termelői piac emberekkel. Azt viszont pozitívumként kell említeni, hogy minden láthatóan jól begyakorlottan szervezett volt, semmiféle galiba nem zavarta meg a vásári hangulatot. Mindenütt hangulatos tökös díszek színesítették az utakat, parkokat.
Mi mégis átmentünk Pityerszerre, hátha az Őrségi Népi Műemlékegyüttesben közelebb kerülünk a vidék igazi arculatához. Rosszul indult ez az ismerkedés, mert az ottani rendezők nem igazán voltak urai a helyzetnek, ami a rengeteg autó parkolásának megszervezését illeti. De elsimult ez a dolog, és belevetettük magunkat a tömegbe. Mondhatni, itt azért több helyi specialitással sikerült megismerkedtünk. Ősi eszközön bemutatták például, hogyan lesz a tökmagból olaj, faraghattunk töklámpást, beszélgethettünk helyi kistermelőkkel, akik maguk árulták portékáikat.
Levezetésképpen vasárnap Magyarszombatfára mentünk, ahol a Fazekasház udvarán volt az előzőeknél jóval kisebb, barátságosabb rendezvény. Itt nem is kellett fizetni a belépésért. Viszont hiába, hogy déli 12 után pár perccel érkeztünk, a népi ételekből már alig maradt eddigre. Élveztük kicsit a valóban nagyon szép, békés környezetet, az emberek nyitott kedvességét, majd visszamentünk az őriszentpéteri tömegbe...