Beettük magunkat ide is

Jó előre lefoglaltam a helyet, két éve jártunk pórul, amikor jöttünk, és éppen zárva volt, most körültekintőben jártam el. Tegyük hozzá, hogy jóval azelőtt lefoglaltam az asztalunkat, mielőtt még a ház éppen megkapta volna a Michelin-csillagot. Tehát ez egy őrségi látogatás a friss kitüntetettnél. Vannak az országnak kiemelt éttermei, de egyáltalán nem szeretném összehasonlítani a helyet az Anyukám mondtával, vagy a MÁK-kal, a Hosszú Tányérral vagy a Golival Ez is egy jó hely. Van benne egy bizonyos bájos esetlenség, de ez nem baj. Egyébként sűrű teltház volt, ott, az erdők alján. A kétféle választásból, hogy 6 vagy 12 fogásos vacsorát kérünk, a szerényebbik lehetőséget választottuk, némi óvatosságból. Borpárosítást se kértünk, bár a nejem iszogatott alkalmanként különleges borokat, amelyeknek izgalmas történetük is volt, de neki persze szabad volt. Én beértem a meggyes almalével. Volt egy rendkívül ízletes felvezető falatkasor, emlékezetes élmény. Amit ettünk mind kellőképpen innovatív volt és különleges, talán és ebben egyet is értettünk a mexikói ihletésű töltelék volt pár lépéssel lemaradva a többiektől. Egyébként a logisztika kitűnő, több felszolgáló is tevékenykedett nálunk, kitűnően össze volt hangolva, hogy mikor mi érkezik. asztal leszed, új fogáshoz új eszközök jönnek, mindez rendkívül gördülékeny és gyors. A végén kértünk még egy sajtválogatást is környékbeli sajtokból, szenzációs. Azt pitiánernek és suttyóságnak tartom, hogy azt a vizet, amit tulajdonképpen nem is kértünk, vastagon felszámolják a számlában, bár ez más fine dining étteremben is előfordul. (Nyilván valami speciális biofarmról származik a víz a Vénusz túloldaláról) De egyébként nagyon jó este volt, maradandó emlék, kár, hogy innen a szállásunk felé leeresztett a gumim, és ez rányomta a bélyegét egy kicsit az eseményre.