Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy nem TELJES körűen tájékozódtunk a szállással kapcsolatos tapasztalatokról, feleségem csak később olvasott utána a véleményeknek. Már 2016-ban szinte ugyanazokat írták le előttünk, mint amiket mi megtapasztaltunk. A saját weboldalon a "vendégkönyv"-ben csak hozsánnázás, a legutolsó bejegyzés is 2010-ből. A kontakt személy (Erika) telefonos kérdésre közölte, hogy 15:00 óra előtt ne nagyon érkezzünk, hogy legyen ideje kitakarítani és ágyneműt cserélni az előző vendégek után. 18:30-kor érkeztünk meg, kitakarítva semmi, ágyneműk cseréletlenek. . . . kosz, dzsuva. Kértünk törölközőket, mert nem hoztunk (gondolván, hogy a szállásunkon biztosan lesz. . . . nem volt. Mondta, hogy ad, "habár tehetne másképp is". . . . Mi van? Na, kaptunk is pár pirinyó törölközőt, ami az első törölközés után olyan komoly savanyú szagot árasztott, hogy undorító volt használni. . . . így az ágyneműk, törölközők minden nap a napon száradtak kiterítve, ez jó megoldásnak tűnt a savanyú szagok elűzésére. Újabbakat nem kaptunk, kérni sem lett volna kitől. Az apartmanban elképesztő zsúfoltság fogadott. Érkezésünkkor függöny leszakadva, izzók több helyen kiégve, a fürdőszoba törölköző-tartója leszakadva (látszott, hogy egyszer már próbálta valaki szilikonnal "összeragasztani"), a zuhanyzó függönye összeragadva, penészesen, mindenhol felhalmozott bizonytalan tisztaságú ágyneműk, általános lepukkant, lelakott, gondozatlan állapotok. Mindenhol a kosztól és mosatlanságtól összefilcesedett ún. "rongyszőnyegek" leterítve. Még csak nem is hasonlított arra a szép és ízléses állapotra, amit a weben láthattunk. A képek nem sokkal az építés és berendezés utáni állapotot tükrözhetik. [moderálva - a szerk. ]
Érkezésünk után néhány perc alatt fejünkre öntötte élete drámáját (hogy ma rúgta ki a pasiját, a szemben lévő portán lakik a férje, és hogy ő most járhat ide INGYEN dolgozni. . . . . ) kérdem én, MI KÖZÖM nekem/nekünk mindehhez. . . ? ? ? ? Mondtuk, hogy amíg mégis húz friss tiszta ágyneműt, elmegyünk vacsorázni. Mondta, hogy hozzunk neki is. . . . . ? ? ? ? Végül nem hoztunk, gondoltuk, hogy ezt már ne mi oldjuk meg. Éreztem, hogy ez a nő nem százas. . . . Már ekkor sarkon kellett volna fordulnunk. Nem tettük, mert a teljes összeg 80 %-a már a szállásadónál figyelt, azt valószínűleg évekig perelhettem volna vissza, -ha ugyan. . . . . Az első nap a koszlott rongyszőnyegek összeszedésével, és módszeres takarítással telt. . . . ezt tette a mellettünk lévő apartman lakója is, mert legalább egy felmosó-szettet találtunk, azt adogattuk oda egymásnak felmosni, takarítani az ott tartózkodás során. Meglocsolgattam a haldokló virágokat, enni-inni adtunk a ház kandúrjának, aki éppen úgy magára volt hagyva, mint mi. Egy pirinyó szemetes volt az apartmanunk számára (akkora, mint egy női intim szemetes), ami természetesen hamar megtelt három fő esetén is. . . . kisfiamat kiküldtem, hogy kutasson fel a ház körül egy nagyobb kukát. Sehol semmi. Telefonon felhívtuk Erikát, mire közölte: "nincs, mert csak nem fogom két-három hónap miatt egy nagy kuka díját fizetni". . . . Elképedés. . . . (akkor ne add ki a házat. . . b+)
Őriszentpéteren a boltban vettünk szemeteszsákokat, megosztva szomszédunkkal, hisz nekik sem volt. . . . Közben megszűnt a meleg víz. . . a szomszédék írtak neki egy sms-t 16:00-kor, mire 22:15-re jött a válasz, hogy "jöjjenek le értem". Katt, vége. Mi. . . ? ? ? ? Hova. . . ? Hol vagyunk? ? ? ? ? Miért is fuvarozzuk, ha megoldásra váró nehézség akad? Időközben kiderült, hogy nincs közlekedési eszköze (bicikli sem ezek szerint), így bármilyen gond-probléma-nehézség esetén autózz le a hölgy lakására, hozd fel, majd vidd haza. . . . . Mi még ilyet nem is hallottunk, szomszédaink sem. Így nem is fuvarozgattuk. Időközben megjelent egy kedves fiatalember, aki a szállásadó ismerőse volt, aki telefonos segítséggel újraindította a gázkazánt, és lett ismét meleg víz. A gusztustalan, összeszikkadt-ragadt zuhanyfüggönyt természetesen soha nem lehetett rendesen elhúzni, így állandóan "mellément" a víz, ami miatt permanensen úszott a víz a fürdőszobában, természetesen nem a lefolyó felé. . . . sebaj, rutinos takarítók vagyunk. . . . . Elhatároztuk, hogy csak azért is jól érezzük magunkat, ami a vége felé egyre nehezebben sikerült. . . Bejártuk a vidéket, fürdés, kirándulás, étterem, stb. Általános tapasztalat volt, hogy mindaz, amiről (Erika, a szállásadó) nem tehetett (táj, idő, stb. ) az jó volt, amiről igen, az katasztrofális. Az a fajta nyaralás volt, ahol mindannyian számolgattuk, hogy mennyit kell még itt aludni, mikor mehetünk már haza végre? Az utolsó előtti napon felhívtuk, hogy holnap reggel kicsekkolunk, jöjjön ide és átadjuk a fennmaradt szállásdíjat. Én még életemben ennyire megszolgálatlanul, potyára nem fizettem ki 32. 000 Ft-ot. Megfordult a fejemben, hogy ezt aztán igazán nem érdemelte meg és nem fizetjük ki, de egyrészt nem vagyok "tesó", másrészt. . . . nem is tudom miért. . . talán nekem mást jelent a korrektség. Nos, Erika közölte, hogy "jöjjenek le értem". Mármint ha akarunk tőle valamit, akkor pattanhatunk autóba, hozni-vinni. Visszahívtam, közöltem vele, hogy a mi autónk 08:00-kor kigördül a portáról, ha itt van, ha nincs. . . . . a fennmaradó összeget neten elutaljuk. Csodák-csodája, megoldotta a transzfert, reggel 07:45-kor ott volt elszámolni. Elmondtam ott és akkor ugyanezeket személyesen, hogy mi az, ami vállalhatatlan volt, és ezek miatt mi a büdös életben vissza ide nem jövünk és másokat is erre biztatunk. . . . Meggyőződésem, hogy fogalma sincs mi az, hogy: "szolgáltatás", vagy pedig felvette az "így is jó" c. jól bevált magyar attitűdöt. Mindezeket azért teszem közzé, hogy más már legalább ne járjon így.
