Kiderült, hogy nem is kellett volna, ez a templom állandóan nyitva van, jöhetsz, amikor csak akarsz. De azért a jóember úgy tett, mintha ő vitt volna be, és rengeteg dolgot mesélt a helyről, sokszor érdekeseket is, másszor meg nem annyira érdekeset, de hálás vagyok, mert jött, vitt, mutatott, mesélt. Én meg, hát most mit szégyenkezzek, érdeklődöm a templomok után is. Az a keresztelőmedence például egy katolikus templomban szolgált, aztán megszűnt a szentély, egy bennfentes magával vitte, el akarta adni, de az itteni presbiterek összefogtak, elmentek hozzá és olyan szépen beszéltek a lelkére, hogy ingyen oda is adta. Az a sárga zászló meg csodálatos úton került ide vissza hagyatékból, amikor már mindenki lemondott róla. Szóval vannak itt szépséges dolgok, ha elunod a kocsmázást, egyszer ide is bejöhetsz. Persze, felszaladgáltam a karzatokra, mert ha egyszer ilyen vagyok, és próbálom bemutatni képeken, kedvcsinálónak. Azért szép, igaz?