Nos hát nem is tudom...

Ma Orosházán mendegélve a város belterületén, nézegettem a netet, és itt a Mandula, nagyon jó referenciái vannak, mindenki szívesen visszatér, de jó itt az élet meg az étel, hát pont ez kell nekem, persze, hogy megcéloztam és oda is mentem. Azt mondja a honleány a pult mögött, hogy hát jaj, vendégek vannak, több mint egy órát kell várni, ha ételt szeretnék rendelni, de ha a készétel is jó lesz, akkor itt van, tessék, ami látszik a pultban. Mondjuk soványka kínálat volt, valami rántotthús, meg valami gyros-féleség. De volt egy leves, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet, amit úgy hívtak, hogy makói csirkemáj leves. Hű, mi ez, ilyent még nem ettem, jól hangzik, akkor azt kérem! És hozzá? Gyroszhúst vagy rántotthúst? Hát egye fenyő, legyen gyros-hús. És erre a lány a rendkívül egyszerűen felszerelt napközi tálcára kitette a levest is, meg a másodikat is. Hohó!! Nem így kérem, hanem amikor megettem a levest, akkor kérem a másodikat! Miért büntetnek itt ismeretlenül? Azután jött egy másik lány és mondta, hogy rendben, lehet, majd, ha megettem, kérjem a másodikat. Aztán visszaöntötték a burgonyát és kissé megkeverték, hogy ami hűlt, keveredjen a meleggel. Uborkasalátát is kértem, rá még tejfölt, hát, nem volt egy királyi ebéd, de egynek megfelel. Tulajdonképpen megettem. Aztán visszasétáltam a pulthoz, úgy tűnik, csak ott lehet kommunikálni, és kértem egy Cappy körtelevet. Megkaptam, elvittem, kiszolgáltam magam. Fura, hogy én voltam a pincér is. Azután odamentem a pulthoz, és VICCESEN KEVESET fizettem, a levesért, húsért, köretért, meg még az üdítőért mindösszesen 2400 forintot!! Persze, adtam rá valamit, mert lehetett, de magamat kellett volna felszolgálói díjjal jutalmaznom. Mondjuk, hogy egy közepes ebéd volt, de feledhető.