Többcélú történelmi múzeum

Igazi érdekesség, nagy kaland ez a Kamalduli Remeteség! Nem is olyan régen lett olyan mértékben felújított, hogy már szinte minden része látogatható! Ez a felújítás hmm... kissé... szóval, jó is, meg rossz is. Jó, hogy nem egy rom, hogy bemehetsz, bejárhatod, rácsodálkozhatsz és persze rossz, hogy egy kicsit elbulvárosodott, turistalátványossággá vált, nem az elcsendesülni vágyók, a fejet hajtók, a régmúlt tisztelői, hanem tonnaszám, buszokkal ideszállított siserehad látogatja. Persze, tekinthetjük ezt is pozitívumnak, egy részről... de valahogy szívbemarkoló, hogy a beszélő kapu alatt áthaladva mindenkit megkérnek, hogy maradjon csendben, ne zajongjon, de amíg a kapunyitásra várakoztunk egy rakás zajos család, és társaság minderre fittyet hányva, bazári módon ricsajozott. Kétszer rá is szóltam ezért emberekre. Ez a remeteség a csendesség világa volt, Az un. fehér bencések éltek itt, ruhájuk után hívták őket így, külön-külön kis remeteházakban laktak, külön-külön kiskertekkel, imahelyekkel, a rendbehozott remeteházak közül kettő nyitva van, látogatható, Külön érdekesség, de inkább mélyen megrázó, hogy az utolsó Esterházy grófnő a 13-as számú remeteházban tengette élete utolsó éveit, kis film is van erről a közöségi videóportálon. Volt itt persze minden, a remeték mellett/után vadászkastély, grófi muri is, Magyarország hajdani miniszterelnökének, Esterházy Móricnak ott áll a szobra a parkban, de az egyik elgondolkodtató dolog a sok közül, hogy a remeteházakon főúri címerek vannak. Különféle főrang családok támogattak itt egy-egy házat, remetét, cserébe azért, hogy az illető majd eleget imádkozik a családért a támogatás fejében. Szóval... ekkor a remeték már olyanok voltak, mint a bekötött lovak a grófi istállókban. Napi nyolc órát imádkoztak, hogy a főurak vígan vadászgassanak, vagy a cselédlányok nyakába hajtsák pendelyt, és úgy örömködjenek. Hiszen közben folyamatosan brummogott az ima a lelkiüdvükért. Mindenkinek ajánlom, élmény a hely!