Ez is szeretem-hely

Tartoztam ezzel magamnak, a bányászatnak, meg egyáltalán... szombaton meg is céloztam a helyet, igaz, már inkább délután. A nagyon kedves hölgy a recepción figyelmeztetett, hogy már csak kb. egy óra hosszat vannak nyitva, nem lesz elég az idő mindent megnézni, érdemes elindulnom? Mert van itt akár két órára való látnivaló is, vagy még több is... mert jegy van, fizetni kell, akárhány éves vagy, ez csak részben állami fenntartású múzeum. Mondtam, hogy nem járok naponta errefelé, szóval, mindenképpen, aztán lássuk, ami belefér! Egy idősebb úr fogadott bent, a másik épületben, és mellémszegődött vezetőnek. Először még nem volt meg a személyes kontakt, idegenek voltunk, csak darálta néha az adott helyhez illő szakszöveget. Aztán persze egyre jobban feloldódott meg én is, én álmélkodó kérdéseket tettem fel néha, ő meg személyesebbre szabta a mondandóját, a saját életét idézte sokszor. Persze idős bányász volt, és a bányából most ez maradt neki. Talán bizonyos mértékben a szenvedélye is volt a munkája. Később, más helyszínen megtaláltuk a fényképeit is aktív korából. De addig sok érdekeset mesélt. Van itt is berendezett akna, kicsit földalatti fíling, támfalakkal, szénfalakkal, csillékkel, majd irodákat jártunk végig, korhű berendezésekkel, régi korok büszke zászlai csüggtek a falakon, aztán bányászzenekar kellékei, relikviák, életek, korok, egy másik világ. Akkor is megfog, akkor is érdekes az egész, ha nem volt affinitásod idáig ezzel az élettel. Mindenesetre hálás vagyok a vezetésért, az információkért, a kalandért, jó szerencsét mindenkinek! (némi képmelléklet azért jár nektek, akik nem voltatok még eddig erre tévedésből)