Igen is, meg nem is

Nos, mi mással is tudnám összehasonlítani, mint - kézenfekvő - a tatai Derítő-tóval? Ugyanez a stílus, a kis magánstégek belepték a partot, cölöpházakat raktak a víz fölé, majd Tatán is, meg most már itt is, megpróbálják valahogy elkeríteni a turisták elől a területet. Lépten--nyomom ki van írva, hogy "Magánterület, belépni tilos!" Az utakra, a fákra, a bokrokra, kerítésekre, stégekre, mindenhová. Az ember reszketve somfordál arrafelé, hogy jaj., mi lesz, ha elkapnak? Két oldalról próbálkoztunk: először Bokod felől. Sok sár, sok hepehupa, bezárt pallók, és - valljuk be - eléggé lepusztult környezet. Nincs honnan egy szép képet csinálni, a tó egyik partján egy irdatlan ipari létesítmény áll, borzalmas kéménnyel, de ettől függetlenül is, fele annyira gondozott, karbantartott, mint tatai társa. Átmentünk a túlpartra, Oroszlány felől támadtunk, fittyet hánytunk a sok elrettentő táblának, és sok bozótban bujkálás után egyszer csak találtunk egy befogadó embert, aki itt lakik, itt remete évek óta, mondjuk a járvány eleje óta, de szívesen lát embereket errefelé, csinált egy kis "kilátót", oda fel lehet menni, egy heverészőterasz, és hát becsületkassza van, ha adsz, 500-500 forint fejenként. Miután megismerkedtünk vele, behívott a házába, kínált kávéval, süteménnyel, inkább 2000 forintot adtunk, jó szívvel. Szépen köszönte. De legalább kijutottunk valahol a partra! Szóval, nem is tudom... ajánlani ajánlom, de a tatai Derítő-tó jobb, szebb, színesebb, hangulatosabb.