Vegyes érzelmekkel

Azért vegyes érzelmekkel tallóz itt az ember egy újabb európai háború kitörésének napján. Ez úgy behatárolja a hangulatot. Itt van az 1848-as szabadságharc egyik emlékhelye, a pákozdi csata fura kettőssége, Nagy, fényes győzelemként számontartott dolog, és hát győzelem is volt tényleg, de, ha részleteit nézzük, amolyan cicaharc, szerencsére Jellasics meghátrált és elmenekült. Móga győzött és ez nagyon sokat lendített az akkori nemzeti önbecsülésen. Talán ez volt az igazi értéke. A későbbi súlyos csaták nyitánya. De itt az emlékparkban másfajta hadiemlékek is vannak. A magyar békefenntartók tevékenységét követhetjük nyomon, a szó fizikai értelmében vett áldozataira is itt emlékezhetünk, de jut itt emlék az első meg a második világháború elesett szerencsétlenjeinek is. Valahogy hiányoltam, hogy egy olyan emlékmű is legyen, hogy a jó édesanyád kínját, aki odaküldtél bennünket megfagyni, meghalni, de nem, mert a kormányzó szobrait máshol meg lelkes rajongól csókjaikkal szidolozzák. Van emléktank az ötvenhatosoknak is, és a magyar hadtörténelem mindenféle eseményeire utalnak a kövek, emlékoszlopok, szobrok... totyakos vén bácsik, valami mai vitézi rend is állított itt követ a nagy elődöknek... tanulságos, fontos, kihagyhatatlan hely, és remélem, hogy mindenki úgy jön el onnan, hogy soha többé háborút!