Paksi Halászcsárda Paks

Bizalom megszavazva a paksinak. Ronda régi szocialista betonépület, de van (volt) ilyen dögivel minden magyar üdülőhelyen, ronda lépcsőn kell felmenni az oszlopok alatt, az ajtón ronda papírfecnik, amatőr kiírások, bent egy kissé lelakott belső tér fogad. Még mindig SZOT-üdülő fíling. Három lány van, az egyik máris jön, tényleg kedves, nem panaszkodom rá, természetesen halászlét rendeltem, nincs több variáció, hogy harcsa meg kecsege stb. ponty van, abból filézett vagy nem. Micsoda kérdés, legyen filézett! Jött is a halászlé, de nem volt az igazi, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, nem igaz, felajánlottak hozzá erőspaprikát, kenyeret, még tésztát is. Csak a legelsőből kértem. De jól elvoltam vele. Második természetesen rántott békacomb, ha már van, akkor nyilván azt, feleségem meg harcsát rántva. Hogy is mondjam. . . adag bőséges, krumpli vastagon vajas, ha már petrezselymes, de nem baj, nem baj, a békacomb finom, mártással még jobb, nejem nem volt elragadtatva a harcsától, azt mondta, semmilyen. Ittunk négy pindurka őszilét, Cappy üvegekből. Mondjuk az ár meglepett rendesen, ez volt napok óta a legdrágább ebédünk, 17. 700 forint egy levesért és két másodikért, egy nem túl elegáns helyen, a lány kedves volt, nem érdemelte volna meg, hogy ne adjak borravalót, szóval, ez így közel 20. 000 forint. Hmmm. . . szerintem ez rossz arány. A halászlé 3. 600, a békacomb 4. 800, a rántott harcsa 4. 500, külön köret a petrezselymes krumpli 600-ért, meg a hasábburgonya is 600-ért. A négy kis Cappy meg 2. 400 forint. Hát valahogy így.

Hagyományos értelemben vett csárdára semmilyen módon nem emlékeztet a belső tér, a bútorok azonban kényelmesek, a tér elrendezése nagyüzemi éttermi stílusra hajaz. Az éppen szolgálatban lévő két pincér hölgy kedves volt. Sajnos mindez nem tudta ellensúlyozni azt a gasztronómiai csalódást, amit át kellett élnem. A tervem az volt, hogy mivel a Duna mellett vagyunk és halászlé rajongó vagyok, a leves megkóstolása után választok még valamilyen más halételt is a kínálatból - nos a leves megkóstolása után a második fogásra nem került sor. Agyonsózott, rendesen megpaprikázott, egyébként semmilyen más ízélményt nem nyújtó lében két és fél halszelet úszkált - a halhús vízízű, élvezhetetlen, az egész halászlének nevezett mű elfogadhatatlan volt, a hozzá külön kérésre feltálalt erőspaprika pürének a sóson kívül más íze nem volt. Egy dologgal voltam csupán megelégedve, és az a leveshez felszolgált gyufatészta minősége volt. Mindez 4. 500Ft-omba került, ellentétben az étlapon szereplő 3. 300Ft-os árral szemben - gondolom a különbség abból adódott, hogy többféle halból álló betéttel kértem felszolgálni a levest. A helyi szakács a halászléfőzés két legalapvetőbb szabályával sem volt tisztában: 1. többféle hal felhasználásával készítjük, 2. a halat főzés előtt enyhén besózzuk és pár percig állni hagyjuk. Látogatásom idején rajtam kívül csak a helyi focicsapat tagjai ültek az étteremben, más vendég nem - eleinte csodálkoztam ezen, most már nem.

A választék hasonló mint akkor, az étlapon nem tűnt fel különösebb változás. Meglepő, hogy ahhoz képest, hogy halászcsárdában vagyunk, hány húsételt kínálnak. Szemeztünk is a kedvező áron (2000 ft) kínált pacalpörkölttel, de végül egy két személyes vegyes haltál mellett döntöttünk, mely korrekt volt, nem kiugró. Volt rajta harcsa roston (- az étlap szerint legalábbis, rostot persze nem látott, de hát ez gyakori probléma), pontyszelet rántva, süllőfilé Orly módra, hallal töltött palacsinta, mindehhez vegyes köretet és tartár mártást adtak. Ára tisztes, 7900 forint, ennyiért Budapest belvárosában is lehet enni, s nemcsak hétköznap délben. Tény, hogy bőséges volt az adag. Marad a 3 pont.

A halászlé és rántott pontyfilé finom volt, nagy csalódás volt viszont a haltepertő, elsősorban a köretként felszolgált paprika, paradicsom uborka kombó, valamit a kevéske hal és annak ára miatt. Ettől többet vártunk.

A mátrai borzaska, illetve a rántott hús (további két adag étel ugyebár), kísértetiesen hasonlított egymásra, a hortobágyi palacsintában a hús állaga, íze és szaga (igen, szaga és nem illata) háááát. . . Csak azért egy pont, mert nulla nem lehet.