Másodvonal

Bevallom, hogy Kömlődre siettem, a kedvenc halászcsárdámba, amihez annyi jó emlék tapad évtizedek óta, de a legnagyobb megrökönyödésemre, bezárt, eladó, kiadó... van-e ennél szomorúbb látvány? Egy tragédia. Így aztán lógó orral vissza Paksra, ott is van halászcsárda, lássuk, azért Szegedig nem megyek el. Bizalom megszavazva a paksinak. Ronda régi szocialista betonépület, de van (volt) ilyen dögivel minden magyar üdülőhelyen, ronda lépcsőn kell felmenni az oszlopok alatt, az ajtón ronda papírfecnik, amatőr kiírások, bent egy kissé lelakott belső tér fogad. Még mindig SZOT-üdülő fíling. Három lány van, az egyik máris jön, tényleg kedves, nem panaszkodom rá, természetesen halászlét rendeltem, nincs több variáció, hogy harcsa meg kecsege stb. ponty van, abból filézett vagy nem. Micsoda kérdés, legyen filézett! Jött is a halászlé, de nem volt az igazi, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, nem igaz, felajánlottak hozzá erőspaprikát, kenyeret, még tésztát is. Csak a legelsőből kértem. De jól elvoltam vele. Második természetesen rántott békacomb, ha már van, akkor nyilván azt, feleségem meg harcsát rántva. Hogy is mondjam... adag bőséges, krumpli vastagon vajas, ha már petrezselymes, de nem baj, nem baj, a békacomb finom, mártással még jobb, nejem nem volt elragadtatva a harcsától, azt mondta, semmilyen. Ittunk négy pindurka őszilét, Cappy üvegekből. Mondjuk az ár meglepett rendesen, ez volt napok óta a legdrágább ebédünk, 17.700 forint egy levesért és két másodikért, egy nem túl elegáns helyen, a lány kedves volt, nem érdemelte volna meg, hogy ne adjak borravalót, szóval, ez így közel 20.000 forint. Hmmm... szerintem ez rossz arány. A halászlé 3.600, a békacomb 4.800, a rántott harcsa 4.500, külön köret a petrezselymes krumpli 600-ért, meg a hasábburgonya is 600-ért. A négy kis Cappy meg 2.400 forint. Hát valahogy így.