Jó ötlet volt, köszönöm!

Mikóházán láttam egy kiírást, hogy étterem arra... gondoltam vacsorázhatnék, hát elgurultam arra én is. Két hölgy beszélgetett az út közepén, ilyen vidékeken ritkán látsz élő embert, hát rájuk is köszöntem, nagyon kedvesek, aranyosak voltak, ááá, az a mikóházi étterem nem működik, régen bezárt... a Malom tanya. Na jó, de akkor mi lesz itt? Itt haljak éhen ismeretlen nőszemélyek szemeláttára? Erre elkezdődött a közgondolkodás, Széphalom is 3 kilométerre van egyik irányba, Pálháza is ennyi a másik irányba. Mi legyen? Menjek Pálházára, jó lesz az! Ott több is van! Keressem a Vadregényt! Elismételtem hangosan, volt még pár pontosító információ, hogy hol is van ez, de Pálháza nem Tokió, mégis meg lehet ott valamit találni. És meg is lett, a régi magtár, igaz, már húztak el az autók, kezdett sötétedni, de kérdésemre, persze, üljek csak le, van minden, válasszak, amit akarok! Igényesnek látszik a hely, ki van találva a dizájn, a fővonal a pizza, de azért akad bőven más is. Esetemben a dámszarvas érmék voltak a nyerők, pirított tejfölös-túrós sztrapacskával, hát erre szavaztam. Egyedül ücsörögtem a vendégtérben, nem is nagyon soká érkezett a vacsorám, gusztusos, pofás tálalásban, egy darabig ettem, ettem, az összes szarvasrészt, ami valójában nem volt érme, inkább hosszanti falatok, de nagyon finomak voltak, a sztrapacska is, de az meg olyan sok volt és olyan tömény, hogy nem bírtam el vele, csak a felével. Nem baj, alaposan jól is laktam, Cappy epret ittam hozzá, de csak keveset, mert tudtam, hogy "otthon", a vendégházban vár a behűtött Pilsner. Ajánlatos a hely, és hogy még informatív legyek, a dámszarvas érmék 5690 forint, a Cappy eper meg 550 forintba került.