De jó emlék

Nem a malomra adom az ötöst, hanem az élményre! Szóval, rossz irányból jöttünk ide, nem kell Pálmonostorára bemenni és onnan aztán kitájékozódni, mert az borzalmasan hosszú, sok kilométeren át, elég pocsék erdei utakon, olykor reménytelennek látszó útviszonyok között... de azért leküzdöttük valahogy. Egyszerűbb a régi 5-ös útról bemenni, arra jöttünk kifelé és úgy sokkal egyszerűbb a megközelítés. (Egyébként néha egészen bizarr dolgokra bukkansz a rejtett tanyavilágban) Lényeg az, hogy ez egy szélmalom, amit még nem láttunk és megnéztünk volna. Sok viszontagság után meglett, messziről nem nagyon látszik, magas fák rejtik. De ez nem csak egy magányos szélmalom ám, hanem valami érdekes kis tábor is van körülötte az erdőben. Rögtön látszott egy teherautó, meg körben a sátrak itt-ott. Körbejártuk, megcsodáltuk a szélmalmot, aztán egyszer csak feltűnt, hogy bentről munkazaj hallatszik, fűrészelés, kopácsolás... nahát!! Micsoda kísértetjárta hely! Aztán francia szavak is szűrődtek ki... francia kísértet? Még olyant... hát már csak bekopog akkor az ember, még ha látszólag zárva is van az ajtó! Azután kijött egy barátságos férfi, igaz, hogy francia, de egész jól beszél magyarul is, angolul is lehet vele, szóval, ilyen vegyes nyelven elszórakoztunk, ő sok éve minden nyáron itt tölt egy hónapot, ifjúsági tábort szervez ide, francia lányok voltak vele egyénként most is, szóval, minden évben idejár, fiatalokat hoz, és egy hónapig dolgoznak itt a malomban, építgetik, javítgatják... felmásztam az emeletre és tényleg... azt nem tudom, hogy az illető francia mérnök vagy tanár vagy molnár vagy asztalos, meg azt sem, hogy megvette, ő a tulajdonos vagy csak betört ide egy elhagyott malomba és felépíti, de nagyon jól éreztük magunkat a csodálkozás közepette, feleségem szerint is utunk legjobb kalandja volt!