Maga a kaland is jó

Van néhány vasúti múzeum az országban, több helyen próbáltak emléket állítani ennek az életformává vált utazásnak, szállításnak és foglalkozásnak, a palotabozsoki meg egy külön kuriózum. Lelkes emberek megszerezték valahogy a volt állomásépületet, a maradék síneket, hihetetlen elszántsággal, szeretettel összehordták a fellelhetőt, a vonatot magát például nem is lehetet sínen hozni, mert az útvonalat, a vaspályát közben megölte az enyészet, a gaz, szóval, közúton hozták ide Pécsről, és még számtalan más dolgot is. Letelefonáltam persze ezt is, mert azért nincs örökké nyitva, és sok visszahívás után kaptam egy késő délutáni időpontot, féltem, hogy 17 és 18 óra között ne menjen le még a nap az amúgy is borús időben, de végül nagyon jól sikerült a látogatás! Van működő szemafor, vasúti jelzőlámpák, vonat első és másodosztállyal, síntrabant, egyenruhák, lyukasztók, pecsétek és elmondhatatlanul sok érdekes dolog. Persze, a vasúti pecsétekről jól elasszociálgattunk Menzel Szigorúan ellenőrzött vonataira, és remekül szórakoztunk. Elröppent ez az idő, amit itt töltöttem és sohasem bánom meg az ide- meg a visszavezető utat, minden méter fáradtság megérte! És gratulálok, szurkolok a fennmaradásért, a gyűjtemény bővüléséért, és áldoztam is erre. Kaptam egy nosztalgia-jegyet ajándékba.