És akkor a főhely

Már minden ezt-azt értékeltem Pannonhalmán, az apátságról még nem volt külön szó. Azt hiszem a legtöbb magyar életében nem is egyszer, de többször megfordul itt, akárcsak a tihanyi apátságban, függetlenül attól, hogy hívő vagy sem. Ezek olyan kiemelkedően nemzetileg fontos és látandó helyek. Tudjuk, hogy több mint 100 éve van itt létesítmény, egymásra épülnek várak és monostorok, és az egésznek van valami egészen bizarr vonatkozása az államra nézve, Fütyfürütty király behív egy országba akármilyenrendi szerzeteseket - és a lényeg szempontjából közömbös, hogy muszlim, keresztény, buddhista, stb. vagy milyeneket - ad nekik egy rakás földet, épít nekik tornyokat, palotákat, azok meg párhuzamosan elkezdik sanyargatni a népet a királlyal karöltve. És ez a szisztéma nem csak ezer év óta működik a világon, sokkal régebben is volt, és ma is van, velünk él. Az emberek meg megszokták Kamcsatkától a Tűzföldig, hogy ez van, ilyen a világ rendje, mert különben Isten, vagy Hókuszpók vagy akárki megharagszik a felhők felett. Hát így lesznek az apátságok, perjelségek, kolostorok, bármik. Ezt a hatalmas épületcsoportot mára már kissé humánusabb elvek vezérlik, A szerzetesek levendulát termesztenek, sört főznek, bort és pálinkát is készítenek. Valamivel megpróbálnak hozzájárulni önnön fenntartásukhoz. Működtetnek a falakon belül egy országosan elismert, híres gimnáziumot is, és az apátság két szociális otthont is fenntart. Így már azért értelmet nyer ez a hatalmas épületcsoport. A könyvtár meg... gondolom, senki nem felejtette el, aki valaha is járt benne, annyira ikonikus, szép hely, hogy örökre az ember retinájába ég. Ajánlom is mindenkinek, persze, nem is kell ajánlani, úgyis elmegy ide mindenki, mert ezt azért látni kell.