Mennyi az annyi

Mit is adhatnék rá? Ötös. Miért? Mert az épület is megérdemli, meg a benne dolgozók is törik magukat, hogy ez valamilyen mértékben szórakoztató legyen másoknak is. Volt itt már pár látogatásom, aztán volt, hogy nem annyira voltam elragadtatva attól, hogy csak időnként van lehetőség a bejutásra, meg szigorúan vezetett túrán, és olyan is volt, hogy nem is vártam meg. De most megint kivártuk, hát legyen, addig lődörögtünk egy háromnegyed órát. Meg volt is egy kis előzetes nézegetési lehetőség, van Gogh grafikákat lehet nézegetni addig egy-két teremben. Hogy hogyan jön van Gogh az Esterházyakhoz? Meg ne kérdezd, nem tudom. Na, de végül is csak akadt egy jelmezes leány, aki felvitt bennünket az emeletre. a jelmeznek bizonyos hozzáadott hangulata van, ezt már sok éve kapod itt, azután a honleány bekapcsolta a benne rejlő magnót és viszonylag siváran és lelketlenül, mint egy szintetizátor, eldarálta minden ajtónál a megfelelő szöveget. De ettől még nem haragudtam rá, hát ezt ő ilyen munkának fogja fel, nem művészi előadásnak. Bent még akadt két jelmezes asszony vagy lány, vagy a kettő határán, akik néha énekeltek, néha táncoltak, és háát... de nyilván jószándékkal tették. Meg rájuk sem haragudtam, ez a koreográfia. Inkább próbáltam megragadni a kastély hangulatát, az Esterházyak mérhetetlen hatalmát, vagyonát, meg, hogy én mit tettem volna ezzel.. Talán élveztem volna a korlátlan gazdagságot, és talán beleálltam volna én is ebbe a szerepbe, amit ez a hedonista főpap, a kastély építtető ura kiépített magának a fél országban. Meg még be is dumáltam volna magamnak, hogy amit teszek, az istennek tetsző, jó és szép, igazságos, és így van ez rendjén. Talán.