Bajban vagyok

Szóval, itt voltam is, meg nem is. Az a helyzet, hogy teljes lelkesedéssel rontottam be a recepcióra, hogy én itt bizony református múzeumot fogok nézni, de egy helybéli dolgozó hölgy lehűtötte a lelkesedésemet, hogy nem úgy van ám az, hanem ekkor meg ekkor indul vezetett csoport. Pfff... de hát nem ülhetek mindenhol ekkor meg ekkorig... Nem baj, akkor is így van. Jó, persze, értem, de csak a templomba egy kukkantás? Ha már ilyen hírhedt templomrajongó vagyok. Persze, azt lehet, semmi akadálya, jön egy drága lány, kinyitja és megmutatja, elmeséli. És így is történt. Nagyon kedves volt mindenki, nagyon készséges, az éles határvonal meg ott húzódik, hogy nem szabad felmenni a lépcsőn. Mert az a vezetett túra. És most, hogy így ketten vagyunk? Egy pillanatra sem szaladhatok fel a lépcsőn hátrakötött kézzel? Nem. Hát így jártam. Egyébként meg nagyon szép, nagyon érdekes templom ez az ótemplom, jellegzetessége, hogy nem látszik az utcáról, bent van a háztömb közepén, tornya nincs, tehát nem tudod, hogy ott van, csak, ha bemész, És hát amúgy meg egy ilyen csoda, mint a képeken.