Pécel

Gondoltam, benézek, aztán lesz, ami lesz. Mármint az étlapon, meg a tányéron. Én nem a hétvégi tömegdemonstrációt, a svédasztalos dínomdánomot választottam, hanem csak úgy, szerényen, csendesen a hétköznapi ebédet. Étlapról. Jó ötlet volt, lett így nekem egy tányér vargányakrém-levesem szarvas...

Egy közeli településről jöttünk át ide, amit nem bántunk meg. Hét vége lévén a svédasztalos lehetőséget próbáltuk ki. Minden családtag megtalálta a kedvére és ízléséhez való ételeket. Ínyencségeket is találtunk. Bizonyára kicsit többet ettünk, mint általában, de a kínálat csábító volt....

Nagypéntek délután a szomszédos pizzériában étkeztünk, utána kerestünk valahol kávét, lehetőleg olyan helyen, ahol presszógép van. A kávé rendben volt, a kiszolgálás átlagos. Furcsa, hogy nem tartanak kávétejszínt, és a cukrot is a kishölgy szórta bele a papírpohárba.