A falon régi képek, a vitrinben saját készítésű pálinka és lekvár sorakozik. Az étlap rövid, de annál izgalmasabb. A bevezetőben a vendéglő múltját is megismerhetjük. A szlovák-sváb lakosú faluban az 1770-es évektől működött ezen a helyen a sváb Walter család vendéglője, ám a 2. világháborút követő kitelepítéseket ők sem kerülhették el. 65 évvel később, 2010-ben nyitották meg ismét. Őrzik a hagyományokat, visszatértek a gyökereikhez, de ugyanakkor a modern konyhai technológiákat alkalmazva szeretnének maradandót alkotni, s ez véleményem szerint maximálisan sikerült is. 2 előétel, 3 leves, 10 főétel, 4 desszert - ami az étlapon szerepel, ezt egészíti ki a táblára krétával felírt 4-5 napi ajánlat. Míg a megrendelt ételre várok, 2 féle ropogós, még meleg házi kenyeret hoznak házi töpörtyűkrémmel. A hely szelleméhez illeszkedő, sváb burgonyalevessel indítok, pirított kolbásszal és szarvasgomba olajjal. Rendkívül kellemes összhatás, harmonikus ízek, s bár csészényi mennyiséget kértem, mégis kiadós, tartalmas. Főételként valami könnyűt szerettem volna, rábíztam magam a pincérre, de ez is bejött. André féle kecskesajttal töltött ravioli szegfűgombával és - az őszi évszakot idézve - sütőtök mártással. Ezt a kombinációt még nem próbáltam máshol, nem is emlékszem, hogy láttam volna étlapon, de ez a fogás is tökéletes volt. Nemcsak a minőség átlagon felüli, az ár-érték arány is kiváló, hiszen a főételek többségében 3-4000 Ft körül mozognak, az adagok pedig egyáltalán nem kicsik. A kiszolgálás is hibátlan volt. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, s már várom magam is a mihamarabbi visszatérést. Saját borospincéjük van, nyáron kellemes, lugasos terasz, s többféle háziszörp is.
