Petőfiszállás

Kiskunmajsa táján szívtam ki éppen a levegőből az oxigént, amikor beugrott a gondolat, hogy kéne valahol enni, de valahol ott, ahol még nem voltam. Ez szombaton volt, és valami régi versből, amit még én írtam valaha, beugrott egy-két verssor, pl. "...amott atlasz, s megtudhatod, merre fekszik...

Nos, van ami sikerül, van, ami nem... Ásotthalom érdekességeit nézegettem, aztán hej! Itt egy étterem, de jó, akkor itt eszek! Egy hölgy sertepertélt az előtérben, a teraszon, de szó szerint, egy partvissal takarított, ez nem biztos, hogy jó jel. Megszólítás után, hát igen, sejtettem, nemsokára...

Tulajdonképpen nem szeretném megbántani a házigazdát, mert azzal az emberrel személyesen semmi problémám, de ez a szállás egy katasztrófa volt. Elképzelni sem tudom, hogy ki miért örvendezgetett neki, mert ahol találtam, ott fel volt minősítve rendesen, ilyen kiváló, meg olyan kiváló. Nem tudom....