A magyar történelem szégyenfoltja

Teljesen tanácstalan vagyok, hányast lehet adni egy ilyen épületre és milyen szempontok alapján? Mondjuk ártatlanul, tudatlanul elmész kúriát nézni, magyar történelem, minden magyar számára kötelező megismerni a múltat, ezért is járunk kastélyokba, várakba, kúriákba, hogy az identitásunkat ne könyvből szerezzük meg, ismerjük meg, hanem személyesen tapasztaljunk. És akkor elmész mondjuk Petőfiszállásra, az Alföld homokjára, és kimész a lakott területen kívülre és megnézed az Endre kúriát. Mert az identitásunkat nem az adja, hogy szalonnát zabálunk és pálinkát iszunk. Földút vezet ide, romos épület, ezen túl már nem nagyon lakik semmi és senki, egy kutya ugat egy kerítés mögül valahol. Ó, hát milyen lehetett itt az élet, az Endre nagyságos úr jámbor ember volt, ő hozatta ide a pálosokat, szentkút, kegyhely, magasztos urasági lét...
És ha nem tudtad volna, esetleg... ebben a kúriában gyűltek össze 1944. április 22-én egy vacsorára Endre László belügyi államtitkár vendéglátó, Jaross Andor belügyminiszter, Otto Winkelmann, a Magyarországot megszálló SS-csapatok vezetője, Hans-Ulrich Geschke, a biztonsági rendőrség magyarországi parancsnoka és Adolf Eichmann SS-alezredes, hogy döntsenek a magyar zsidóság sorsáról. Itt határozták el a vacsora és beszélgetés során, hogy minden magyar zsidót egyenesen Auschwitzba küldenek. Ezután indult a holokauszt történetének leggyorsabb és leghatékonyabb deportálási akciója, amiben a németekkel készségesen együttműködő magyar hatóságok az ország több százezer állampolgárát küldték a biztos halálba.
Amúgy semmi, semmi, jel nélküli ház ez, nincs itt semmi, csak egy romos kúria...