Megkövült díszlet

Na, és persze, ha az ember már elment a Teve-sziklához, akkor már csak elvonszolja magát a várig is, azaz a várromig, amit ide a filmesek emeltek. Maradandóan szép pillanatokkal van tele Gárdonyi regénye, valahogy minden magyarnak hozzátartozik az irodalmi műveltségéhez, annak talán alapja is, egy kis idealizált történelem. Jó, hogy elkészült ez a film róla, bár művészi értéke bizonyos helyeken erősen vitatható. De azt mindenki tudja, hogy a magyar filmes vállalkozások egészének egyik mérföldköve, a hihetetlenül sok statisztával forgatott nemzeti eposz. Ügyesen filmezték, alig derülnek ki néha a helyszínek a végeredményből. De a dicsőséges, szívmelengető pillanatokra, mondatokra valamennyien szívesen emlékezünk. Ide építették ezt a helyszínt Várkonyi Zoltán mert nagy lenni, nagyban gondolkodni, és a legemlékezetesebb irodalmi-történelmi filmjeinket csinálta meg. A díszlet sokkal inkább fából készült, mint kőből, fel is gyújtották... Barangoltam a romok között és az jutott eszembe, hogy de hát ez egy "mesterséges" vár, mesterséges rom. Miért, melyik vár nem mesterséges? Minden épített várunk az. Hogy ez nem történelmi? De az, ez már filmtörténelmi. A környék szép, vadregényes most is, talán kicsit jobban benőtte a romokat, az utakat a természet, de így még romantikusabb is. Hát istenem, néha ugyebár egy kis beton is van. De sebaj. Mindenképpen ajánlott séta a múltba és a félmúltba.