A látható rejtett

Na, itt egy fénykép nélküli értékelés. Mert ha nem, hát nem. A pilisszántói templom körül tevékenykedtem, nem is először, azaz próbáltam belőle felfedezni minél többet, és a templomhoz támaszkodik ez a cukrászda. Először azt hittem, hogy kegytárgy-bolt, mert sötét oromzatán leginkább a kereszt üt ki világosabb színnel, de közelebbről olvasva cukrászda az, akárki meglátja. Behatolás után aztán felváltva volt hozzám hol kedves, barátságos, hol elutasító és ellenséges a lány. Kicsit rendetlen a beltér, a pult is, olyan kis amatőr az egész, de voltak valami sütik, vettem is egy mákos meg egy meggyes rétest helyben fogyasztásra. Nem volt egy nagy durranás, szelíden eszegettem, aztán rájöttem, hogy hopp, ez még fent sincs a kis gasztrotérképünkön, nosza, tegyük csak fel az ittjartamra! És szóltam is, hogy engedélyt kérnék, hogy egy pár fotó erejéig megemlékezzek erről a helyről. Nahát azt aztán semmiképpen! Sem ő, sem az édesapja hallani sem akar ilyenről, egyáltalán nem érdekli őket, hogy a cukrászdát ismerjék, nem hirdetnek sehol, nem is akarják, hogy bárki tudjon erről. Na, anyám, mibe nyúltam bele... gondoltam, tereljük el a szót, barátkozzunk. Szóval, az egy sváb falu, ahogy a környéken a többi is.. dehogy sváb! Ez szlovák! A francba megint mellé nyúltam. Próbáltam elpoénkodni, hogy na, ha már szlovákok, hát miért dekorálnak ilyen nagymagyarország térképekkel, ez egy kicsit talán üti a szlovák identitást, nem? Erre azt mondta, hogy nem tudja miért, de azt kapták valahonnan. De aztán kiderült, hogy azért árulnak itt egy könyvet a pulton 3000 forintért a helyi ősmagyarkodó csodahelyekről, amik fent vannak a hegyoldalban. De tulajdonképpen nem vesztünk össze, csak próbáltam nagyon óvatosan fűzni a mondatokat, hogy ne legyen rosszabb semmi. na, de aztán meglepetés is akadt, ami személyes kis öröm, valami kis adomány az érdekességek után kolduló vándornak, kérdeztem, hogy tud már valami látnivalóról, amit esetleg egy messziről jött nem tudhat? És erre megajándékozott a varázskulccsal, azaz kaptam egy kulcsocskát egy házhoz, ami 50-80 méterre van onnan, érzületem szerint meg a térkép szerint is az a Jurkovich-kúria, és akkor ott találok valami érdekeset. Hát akkor ezt a Jurkovich-kúria címszónál fogok kifejteni. Visszahoztam később a kulcsot és még egy utolsó próbálkozásként megkérdeztem, hogy legalább kívülről, az utcáról lefényképezhetem a cukrászdát? Szó sem lehet róla! Mert ha az édesapja megtudja, lesz itt haddelhadd. Hát ebben maradtunk. Nincs fotó. (Jelzem, a Google-térképen fent van a cukrászda, és fotókkal, természetesen.)