- mondta a leány, amikor az utamra bocsájtott. És láss csodát, odacammogtam, matattam a zárral és tényleg kinyílt. Nos, ami itt bent van, az híres-neves keresztes kő. Erről kétféle verzióm is van, az egyik az, hogy a néni takarít a templomban, hát, láss csudát, egyszer csak beszakad alatta a templom kőpadlózata, ő lezuhan egy üregbe, és puff, ott van ez a keresztes kő. Erről még képet is láttunk a Pilisszántóról írt híres könyvben, ami kapható a cukrászdában. A másik verzió, amit máshol olvastam, hogy a temetőben ásták ki munkagépek, de mindegy is, lényeg az, hogy itt van. Kis ülőkék vannak körülötte, mert nyilván nagy becsben tartják. Még az is lehet, hogy bizarr szertartásokat rendeznek itt. Olyan a hely hangulata. A kegytárgyak, kegyzászlók, hát azok meg olyanok, ami az ilyen stílusú helyeken szokás, zizi módon keveredik az ősmagyar kultúra, rovásírás, ősasszony-szimbólumunk a zsidó Mirjammal, meg az ő kisdedével, de Magyarországon ez a káosz természetes, polgárjogot nyert vagy mit. Na, itt elszertartásoltam egy darabig. Azután mélyebbre is nyomultam, különös kalandtúra veszi itt kezdetét, én már nem vagyok olyan bátor, hogy végigmásszam, meg aztán ha beszakad alattam egy-két palló, az Isten se talál meg napokig, de azért bekíváncsiskodtam. van itt valami üreg- vagy barlangrendszer, ami elvezet a falu alatt, meg még a templom alá is beér. Hát ezt nem próbáltam ki, de izgalmas. Majd te kipróbálod!