Dobogókőn is, mint tudjuk, földcsakra, föld szívének dobogása, földkisugárzás, szemed, füled, farkad és veséd meggyógyul tőle, de különben is, mi vagyunk a legnagyobbak, Isten kiválasztott népe. Még akkor is, ha nem. Még akkor is, ha balsors és mindig régen tép. Ez valami nemzeti képesség. Szóval, épült ide ez a nyúlalakú templom (amúgy Húsvét van éppen), mindenféle pogány ősöktől körbevéve áll a bérceken, benne ül a nagy fehér Boldogasszony, kicsit olyan horrorisztikus, magányosan vele lenni picit félelmetes, de oldja a feszültséget a köré hordott vallási kegytárgyakból álló giccshalmaz, a felette repkedő karikatúra-angyalok, és hát végérvényesen összekeveredik a sztyeppei izmus a mediterrán sivatagival. Hungária, Emese meg Mária trónol itt egy széken, egyszemélyben. És néz kifelé. Egyébként, komolyan mondom, nagyon szép innen a kilátás, jó a levegő, szóval, van mit nézni. Mindenkinek ajánlott túra, szerintem, bármiben hiszel vagy nem.