Mai tápláló

Bevallom, hogy annak ellenére, hogy jó átlaga van az ittjartamon, nem ez volt a döntőszempont, hanem az, hogy 1. étterem, 2. a főút mellett van, 3. meglehet előtte állni. Péntek délután a budapesti oda-vissza forgalomban azért ezek lényeges szempontok. Valaki bevillogott, hogy átenged, rést találtam a soron, aztán már nyomultam is a parkolóba! Laza fogadás, hölgy (főnöknő??) asztalon kiterített blokkokon, egy rakás könyvön számol, könyvel, odakiált, hogy egy pillanat, visszakiáltom, hogy jó, ráérek! Aztán felnéz, mit szeretnék, hát mit is lehet ilyen helyen, nyilván nem mosógépet vennék, enni szeretnék. Ó, persze, nagyon jó, lehet, üljek csak itt vagy ott, ahol jobban tetszik. Kisétáltam az un. "télikertbe", 4-5 ember evett elszórva, egy kisebb asztalkához telepedtem, pincér jön, jó arc, kedves, udvarias, hoz étlapot, nem túl sok a választék, de azért van elég, végül egy brassóit kérek, de megbeszélem, hogy ha nem elég sok, akkor levest is. Nyugodjak meg, elég sok lesz. Várni kell. Szépen, sorban érkeznek az adagok a különféle asztalokhoz, láthatóan mindenki mást kért. Elfogadható időn belül jön az enyém is, kislány hozza, kedves, helyes ő is, brassói jól néz ki, ezt százféleképpen képzelik, ez itt éppen jónak látszik. Céklát kértem hozzá. Szívesen ettem, bőséges volt, különösen azért, mert az alja azért vastagon zsiradékos, a krumpli-kockák már jól megszívták magukat, mire leértem, egyre nehezebb lett az étel. Egyre sűrűbben ettem a céklát. Az elején ittam egy 3 dl-es limonádét, a végén meg egy félliterest. Na, az nyomta meg az árat. Én olyan 3000 forint körüli ételt kértem, a végére 7000 lett a számla, annyit rátett a limonádé meg a cékla. nem bántam meg, hogy bejöttem, abszolút élvezhető az ebéd, azt azért nem tudom elképzelni, hogy célzottan ezt keressem valaha is újra.