Akkor azonban szó sem lehetett arról, hogy magánszemély, mai értelemben vett céget indítson: a “cégalapítás” annyit jelentett, hogy kiváltotta az ipart, s felvett három alkalmazottat, amennyit egy kisiparos foglalkoztathatott. Egyre több megrendelést kapott, amelyeknek “fusiban”, otthon tett eleget. Hajnali 4-kor kelt, 5 órakor már az asztalnál állt a munkahelyén a Dél-Budai Vendéglátó Vállalatnál, s amikor délután 2-re hazatért, folytathatta a munkát akár este 10-ig. Felmerült, hogy ebből “maszekban” is meg lehetne élni. Gyermekei is unszolták, hogy hagyja ott a munkahelyét, csak a felesége ellenezte a tervet, mert túlzottan kockázatosnak tartotta, hogy egy háromgyerekes családapa lemondjon a biztos fizetéséről. Végül a lánya írta meg édesapja felmondólevelét; amikor "Matyi bácsi" azt átadta, fizetésemelést ígértek neki, ha a vállalatnál marad, ekkor azonban már nem lehetett eltántorítani tervétől. Ám a lakóhelyük szerint illetékes VIII. kerületi tanács hivatalnoka – arra hivatkozva, hogy nem létezik marcipán-tortadísz készítő szakma – nem adta ki az iparengedélyt. A szerencse azonban megsegítette: egy vacsorán véletlenül a pilisvörösvári tanácselnök mellé került, s anélkül, hogy ismerte volna asztalszomszédja kilétét, elpanaszolta a gondját, mire az illető megígérte, hogy egy hét alatt kiadja a hivatalos iratot. Állta is a szavát, ennek köszönhetően a cég Pilisvörösváron meg is kezdte működését. Ha belépünk ebbe, a ma is álló, átlagos pilisvörösvári házba, akkor az első, amit megérezhetünk, hogy a cukrászat-történelem egy fontos helyszínén tartózkodunk. Maga az épület tkp. egy bolt és egy cukrászda. A boltban a Szamos termékek széles választéka kapható. Hasonlóan széles választék, a szokásosan kitűnő minőségű cukrászati termékekből is. Új kedvencem a meggyes linzer, itt is ezt fogyasztottam. Párom egy remek házi krémest és kiváló kávét választott. Udvarias kiszolgálás, korrekt árak. Körülöttünk pedig a pilisi hegyek. kirándulás előtt, kirándulás után - ide még visszatérünk!
