Nekünk is egy ilyet sikerült elérnünk Pörbölyön délelőtt 10 órai indulással. Tényleg siker volt az elindulásunk, mert kis társaságunk szinte az utolsó pillanatban érkezett a kiinduló állomásra, így szükségünk volt a pénztáros gyorsaságára és az indító jóindulatára, hogy rajta legyünk a vonaton. Köszönet érte! Aztán elindultunk csühögve, és majdhogynem gyermeki módon visongtunk örömünkben, miközben az egyre sűrűbb erdőben haladva egyre sűrűbb füst csapott az arcunkba a mozdonyból. Ami azért is jó volt, mert távoltartotta a hozzánk bezúdulni akaró szúnyogfelhőket. Útközben elhaladtunk az ún. vadmegfigyelő mellett, amelynek egyik részében különböző korosztályú vaddisznók szaladgáltak bekerített életterük lecsupaszított, poros földjén. Az utasok közül néhányan ilyen-olyan, de nem az állatoknak való ételdarabkákat dobáltak nekik. . . Nem volt ennyire szomorú a gímszarvas családot látni, mert ők magas fűben, aljnövényzetben legelésztek, biztos távolságban a sínektől, a dobálóktól. Később, már bentebb az erdőben láttunk egy magányosan, ám szabadon bóklászó vaddisznó süldőt. Észre sem vett bennünket, rá sem hederített a betolakodókra. Mi meg is elégednénk ezzel, vagyis, hogy bízzuk a természet véletlenjére, lát-e a kisvonatozó közönség vaddisznót, szarvast az erdőben. Ne zárjunk őket kerítések közé mutogatni. Az ártéri erdő hatalmas fái, sűrű elegyes erdeje ilyenkor, nyár elején harsogóan zöld, ahogy halad a vonat, mintha bársonyosan zöld élőfal mellett utaznánk. Aztán megérkeztünk a nagy kerek erdő közepébe, vagyis a kisvonat Malomtelelő elnevezésű végállomására, ahol 20 percünk volt a sétára, nézelődésre, és aki akart, a közeli kilátóra is felmászhatott. És már indultunk is vissza.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
