ádica adatlapja

Persze illően figyeltük a házigazda mondókáját is, s illedelmesen kérdezgettünk is. No, ha vissza kéne mondanunk a hallottakat, nem biztos, hogy sikerülne a felét is visszaidézni az ott levők közül. A pince hűsében a tokaji bor megtette hatását, mindenkinek melege lett, s kipirult arccal indultunk a végén lépcsőkön felfele. Ott még egy kis szuvenír vásárlásra is sor került, örömmel vittünk haza az otthoniaknak is ebből a finom tokaji aszúborból, a Borgaléria készítéséből. Köszönjük!

Későn jártunk reggelizni, de mindig tudtunk friss és meleg ételt választani, a vacsorák során hasonlóan. Finom levesek, többféle főétel közül lehetett választani, édességek és gyümölcsök mindig voltak. És gondosan ügyeltek az ételek melegségére is, kijelzőn lehetett látni a rozsdamentes edények alatt a hőfokot, ha szükséges állítottak rajta. A vacsorához kért vizet azonnal hozták, s a melegben nagyon jól esett, hogy hűs vizet kaptunk. Az étterem nagyon szép kivitelű, a falakon szép képek, tisztaság az asztalokon, kellemes környezet. Szép emlék számunkra az ott töltött idő, s az elfogyasztott ételek. Köszönjük.

Szerencsénk volt, mert jó időt fogtunk ki, lehetett egész nap a szabadban kószálni, múzeumokba menni, gyönyörködni a város gazdag látnivalóiban. Nem kellett sokat a szállodai szobánkban lenni, ami meglehetősen szűk és kényelmetlen volt. Kicsi 122-es szoba, 1 székkel, kényelmetlen ággyal. Mély gödör volt középen, s a nagyon alacsony ágybetétnél az ágykeret magasabban volt. Kiszálláskor bizony meglehetősen megnyomta a lábunkat, s mivel idősebbek vagyunk, csak többszöri nekirugaszkodás után sikerült kikelnünk az ágyból. És még felárat is fizettünk a superior szobáért! A kilátás reggel és este kárpótolt viszont, gyönyörű volt a panoráma. A fürdőszoba rettenetesen rosszul van berendezve. Egy feleslegesen nagy márvány mosdótál, középen egy kis mosdóval, nagyon be kell hajolni, minden vizes körülötte. A ruhánk is az lett. A WC-nek alig maradt a mosdó mellett hely. A zuhanyfüggöny rátapad az emberre a kis helyen, pedig lett volna lehetőség nagyobb zuhanyozó kialakítására. A wellnessben a jakuzzi jó régen nem működhetett, már régebbi hozzászólásokkor olvastam róla. Még nem csinálták meg azóta sem, vagy már újra elromlott? A recepciós hölgyek-urak végzik a munkájukat, ha kérdezünk válaszolnak, de semmi plusz. Találkoztunk már családiasabb légkörrel a hazai hotelekben. Ami viszont kimagasló volt ottlétünkkor, az az éttermi rész, az ételek minősége és változatossága. Nagyon hangulatos, szépen berendezett az étterem, s a reggelik, vacsorák változatosak voltak, ízesek, melegek. Gratula a konyhafőnöknek, s a gyors és udvarias kiszolgálóknak. Azt mondhatjuk, hogy kellemes napokat töltöttünk Kőszegen, nagyon tetszett a városka, a sok szép régi épülete, a környező hegyek, biztosan jövünk még, de nem a Hotel Írottkőbe.

A 4. emeleti, erkélyes szoba kényelmesen berendezett, szuper jó matraccal, gyönyörű kilátással a környező hegyekre. A félpanzióra is dicsérő szavakat tudunk mondani, volt ott minden, mi szem szájnak ingere. A húsvéti választék igazán bőséges és finom volt. Ami viszont nagyon nem tetszett, s ilyet még sehol nem tapasztaltunk, hogy egy pohár sima vizet nem kaptunk a vacsora mellé! ! ! Kérdésünkre elmondták a pincérek, hogy az igazgató úr megtiltotta az ingyenes víz szolgáltatást. Hát eléggé meglepődtünk, s dühöngtünk is. Jártunk már sok sok hazai és külföldi szállodában, s mindenütt készségesen kiszolgáltak minket egy kancsó vízzel. Olyan is volt, hogy az asztalon várt minket a hideg víz, mikor az unokánkkal mentünk. Hát itt nem fogadott minket egy pohár víz se. A wellnessrészt is meglátogattuk minden nap, szauna és jakuzzi kellemes felüdülés volt. A sószoba fizetős volt, de nem láttam, hogy egyszer is igénybe vette volna valaki. A recepción kirakott sokféle prospektusból ki lehet választani a nekünk tetsző programot, ajánlani nem ajánlanak semmit. Mi több lehetőséget is választottunk, s kellemesen éreztük magunkat a húsvéti tavaszban a Lövérek mesés világában.

Kellemes helyiség, sok fa burkolat, szépen terített asztalok vártak minket, a falakon festmények, díszítő elemek. Kedves és gyors kiszolgálók mindjárt teljesítették az ital igényünket, s kis idő múlva az ebéd is szervírozva. A szokásos húsleves finomnak mondható, a rántott hús frissen sütve, puhán, ízletesen, káposzta salátával, desszertként pedig egy ízes palacsinta. Mindenki jóllakott, senki nem panaszkodott. Az időnkbe még egy korsó sör és egy kávé is belefért, utána pedig irány Tokaj, várnak minket egy borkóstolón.

Beljebb menve még több látnivalót csodálhattunk meg. A falak mentén ajándéknak valókat, a plakátokat, a berendezést, no és a csodás sütiket, pitéket, sós kiflit, amelyből mindjárt rendeltünk is a kapucsínónk mellé. Hamarosan meg is érkezett az asztalunkhoz a szépen díszített itóka, s a régen nagy kedvencem, a sós kifli. Ráérősen eltöltöttünk itt jó órát, finom volt és jól esett az enni-és az innivaló is, kedves kiszolgálókkal is beszélgetve, szép emlék marad számunkra a Kultúrpresszó. Biztosan eljövünk újra, ha Sopronban járunk.

Kellemes csalódás ért minket, mikor egy méretes tányéron elénk rakták krumpli és rizs körítéssel, narancskarikával díszítve. Gyönyörűen nézett ki, kettévágva a rántott husi, s a közepén az illatozó, még sistergő olvadt sajt és kockára vágott tarja. Hozzá finom káposzta salátát kaptunk, előtte pedig húslevest, a sort pedig egy csésze mentával díszített málnás csokihab zárta. Hogy, hogy nem, közben a menyecske láb meg lett locsolva sörrel is, én egy barnával öblögettem. Nagyon ízlett a többieknek is az itteni ebéd, s jól lakva, kellemes emlékekkel távoztunk a várpalotai Kastélydomb étterméből.

Egy kaméleon, egy kis süni, aki békésen szunyókált az asztalunkon, kérésünkre kígyót is magunkhoz ölelhettünk, csak kapkodtuk a fejünket. Volt itt ugra-bugra kis mókus, teknős, hófehér és szürke törpenyuszi, gekkók, tarajos varánusz, sorolhatnám még. Körben gyönyörű akváriumok, különleges halakkal, aztán még egy fekete-fehér cica is méltóságteljesen végigsétált a kávézón. Sajna időre kellett mennünk egy programra, így a többi állatot nem simiztük végig, elfogyasztottuk a kapucsínónkat és üdítőnket, s fájó szívvel vettünk búcsút a kellemes légkörű Cafe Zootól. Abban az elhatározásban, hogy jövünk újra és nemsokára!