Agapanthus adatlapja

Az eredetileg meghirdetett, május első napjaiig kitartó öt hétvége helyett most úgy néz ki, talán ez a hétvége lesz az utolsó, amikor lehet menni a Tisza-tó Tulipános Kertbe virágot szedni, és megcsodálni a virágzást. Mi ma, április 11-én jártunk ott, és szomorúan kellett látnunk, hogy egész sorokban búslakodnak a virágok. 200 000 tulipán virágzását várták, és ők bizonyosan ki is nyílnak, majd többségüket gyorsan elhervasztja a nap, a meleg. Szerencsére találtunk néhány fajtát, amelyek legszebb virágzásukban voltak éppen, és láttunk olyat is, amely még zöld bimbós állapotban várja a szirombontást. Igyekezzen hát, aki a fekete Éj Királynőjét vagy a Kék Kócsagot és társait itt látni, szedni szeretné.

A közelmúltban adták át, és nem sokkal az ünnepélyes megnyitást követően már igen erős kezdéssel, Pákh Imre gyűjteményéből összeállított, időszakosan megtekinthető Munkácsy-kiállítással várják a közönséget. Az építmény azonban a felújítás után is vitákat szül, és igencsak megosztó a vélekedéseket illetően, mind esztétikai, mind financiális szempontból. Mert milyen is ez a valami első látásra? Megdöbbentő. Ronda. Értelmetlen és értelmezhetetlen. szerintünk, a mi ízlésünk szerint. Egy nagy feldöntött rozsdás hordó a semmi közepén, egy hajdani kubikgödör helyén, partján. Felső szintjén égre meredő csupasz bálnacsontvázzal. Elől-hátul a hordó végein valami gyerekrajz-minta. Elnézést a gyerekektől. . . Mindez olcsóbb fajta praktikeres kerítéssel körbevéve. És egyébként is, a belső terekben is számos olcsó, gagyi megoldással, bunkerhangulattal rontva a megítélést, hogy az új funkcióhoz igazodó felújítás miért is került több milliárd forint közpénzbe. A mostani kiállítás meglehetősen gazdag képanyagot mutat be: Összesen 78 kép függ a falakon. Ezért szükség volt egy ideiglenes fal behelyezésére is a földszinti helyiség közepére. Emiatt viszont szűkös lett a tér. Igaz, ezen a tárlaton a képek védelme érdekében max. 100 fő lehet benn egyszerre, de így is érződik a szűkösség. Másféle program esetében is kérdéses lehet majd, jól illeszkedik-e ebbe a hajó alakú térbe. Természetesen felmentünk a legfelső szintre is, ahol a tetőteraszon galériaszinttel rendelkező kávézó készült. Meglehetősen rideg, ipari hangulattal. De a tető nélküli, nyitott felső szinten remek nyáréji bulikat lehet, lehetne majd rendezni. Kár, hogy az már nem a mi korosztályunknak fog szólni! A többit meg majd meglátjuk. . .

Ma sikerült, mert az ünnepi időszakban úgy látszik kevesebben ebédelnek házon kívül. Ugyanazt ebédeltük, mint az Allee-ban: a párom egy Tom Yum Vega levest és mindketten Classic Burma tálat. Most is ízlett az étel, elégedettek voltunk vele, és gyorsan, forrón kaptuk meg a tálakat. Az árak is rendben. De továbbra is túlárazottnak tartom a 3 deci kommersz sört 990 forintért adni, ráadásul nem is volt jól behűtve. Ezért most is az egy pont levonás a maximumból.

Megpróbáltam teljessé tenni az élményt, és megszerezni a kulcsot egy beltéri látogatáshoz, de ez nem sikerült. Ám állítólag fölösleges is ezért küzdeni, mert az egyik majdnem illetékes, akinél próbálkoztam, azt mondta, nem nagyon érdemes belülről is megnézni Szent Móric kápolnáját, mert a közelmúltban is többször feltörték, olyannyira kifosztották, hogy nincs már ott mit látni. . . Egy pusztai épületnek felénk ez a sorsa a múltban is, most is. . . De ahogyan kívülről láttuk a kis kápolnát, az azt is igazolja, hogy a sok bába, egyház és önkormányzatok, között itt is elvész a gazdátlan gyerek. . . A kezdetek azonban nem voltak ilyen méltatlanok. Gróf Nemes Vince, a környék földesura 1892-ben emeltette a környéki síkságból kiemelkedő dombon, valószínűleg kunhalmon a kitűnő ízléssel megtervezett és kivitelezett neogót kápolnát, hogy a cselédjeinek és a majorságban dolgozóknak ne kelljen a vasárnapi misére Kunhegyesre gyalogolniuk. Sőt, a grófi család kriptáját is ide helyeztette. De miért is a Nap védőszentje, Szent Móric tiszteletére szentelték fel a kápolnát? Nem találtam rá konkrét, ehhez a helyhez kötődő magyarázatot. De mert 1892. szeptember 22-én volt a kápolna felszentelése, márpedig szeptember 22-én ülte meg a régi katolikus egyház kedvelt szentjének, a katonaszent Móricnak a neve napját, ebből nekem logikus az összefüggés, ezt találom magyarázatnak. Aztán jött a nagy háborúkkal és a nagy politikai rendszerváltásokkal súlyos 20. század. A történelem viharai után a gróf hajdan virágzó birtokát szétdúló pusztulásban egyedül a kápolna menekült meg, bár ez is csak hajszál híján. A kis kápolna a visszaemlékezések szerint 1959-ben még rendben volt, ekkoriban még misét is tartottak itt. Később viszont a puszta elnéptelenedett, majd ezt követően a kápolna is kezdett magára maradni. Ennek és a környéki népek, köztük a fiatalok eldurvulásának következményeként a Szent Móric-kápolnát az 1970-es években kirabolták, a kriptáját felforgatták a holtakkal eltemetett értékek után kutakodók, az ott lévő csontokat szétszórták, a téglái egy részét elhordták és még további szörnyűségeket követtek el a vandálok és a tolvajok. A kápolna teljesen romossá vált, pusztulásában szinte a menthetetlenségig rossz állapotba került. Olyannyira, hogy le akarták bontani, a lebontásra az engedélyt is megadták. A kápolnát aztán mégsem bontották le, teljes felújítással megmenekült a végső elmúlástól:
A Szent Móric-kápolna 20142015-ben kívül-belül megújult, fákat és orgonabokrokat telepítettek köréje, kiépítették az országúttól idevezető bekötőutat. Azt viszont most, a felújítás után szűk 10 évvel már sem mondhatjuk, hogy az épület és környezete ismét régi szépségében fogadja az arra vetődő érdeklődőket. A falak külső festése málladozik, gyűlik a madárürülék, az esőcsatornákat ameddig elérni, addig kitépték a helyükből, ellopták, a kis domb oldalában kialakított körjáratot szinte már egészen benőtte a bozót, a lejáró lépcsőt alig látni stb. Mégis azt mondom: Érdemes megnézni!

Ebből a megfontolásból választottuk ma Szolnokon a Szandai réten lévő bevásárló-parkban lévő Burger King- egységet. A shopingolástól elfáradtunk kicsit, az ebédidő már jócskán elmúlt, éppen jó ötletnek tűnt pár darabka csirke nuggetset enni. Egy-két vendég volt csak az üzletben, így nem is érkeztünk bizonytalankodni, a pultnál álló fiatalember máris kedvesen gondozásba vett bennünket. Segített, ajánlott, gyors volt, profi volt. Közben még azon is közösen borongtunk egy keveset, hogy hajdan bizony volt a Burger Kingnél sör is, és az most is milyen jól esne. De már régen nincs. Az étel az étteremlánc előírásainak megfelelő volt. Azt kaptuk, amire számítottunk. Köszönjük.

De most elkezdem, és éppen a közepén: A település központjában, hol máshol, van a Kocsma, de csak a hagyományok miatt nevezem így, mert valójában Halász Vendéglő a neve. Jogos a névválasztás, hiszen pár lépésre van a Tisza, amely ma is ad halat. De tapasztalataink szerint halétellel csak a nagyobb rendezvényekkor szolgálnak, egyébként a kevesebb vendéget vonzó alkalmakkor valami mást főznek. De a lényeg, hogy mindig főznek és jót. Úgy érzi magát a faluba látogató, hogy ez a hely a fixpont, ahol bizton számíthat ételre, italra, kis békés szusszanásra. A legutóbbi hétvégén, a Körűi piac napján úgy láttuk, mert mi kinn ettünk a piacon marhapörköltet kínáltak vagy velős meleg szendvicset lehetett választani. Ha nem is eszünk éppen náluk, ki nem hagynánk, hogy legalább egy italra betérjünk hozzájuk. Mert ez egy igazi falusi vendéglő, ahol szívesen fogadnak, ahol a barátságos helyiek szóba állnak az idegennel. És még valami, ami hozzátartozik a hely lényegéhez: Itt az egyszerű környezetben olyan tisztaság van, amit sok puccos helyen lehet hiányolni.

Tényleg a semmi közepén! Van ugyan a környéken némi pocsolya a pár nappal korábbi esők után, de híd nem szükségeltetik ide. Akkor hát miért áll itt? Szerencsére a Hortobágyi Nemzeti Park tájékoztató táblát helyezett ki, azon olvastuk, hogy hajdan volt ehelyütt egy Zádor-ér nevű folyócska, amelyen itt, ezen az akkor mocsaras vidéken gyakran nehézséget jelentett az átkelés. Ezért 1805-ben a Nagykun kerület elöljárói szükségesnek látták a vízfolyás állandó kőhíddal való ellátását. 1809-ben már át is adták az eredetileg kilenclyukú hidat a forgalomnak. Csakhogy az 1830-as tavaszi áradás elsodorta a Zádoron átívelő híd két-két szélső pillérjét, és ezeket már nem is építették vissza az újjáépítéskor, maradt a híd ötlyukú. Aztán a 19. századi folyószabályozások elvitték innen a folyamokat, a mocsarat, a híd víz nélkül maradt, azóta szikes puszta veszi körül. A környék természetvédelmi terület, így ennek megfelelően vannak látnivalói. Mi például kis kócsaggal találkoztunk, és pacsirták énekét hallottuk.

Azt mondta, nem lett volna rossz, csak a közepe nem volt rendesen átsülve. Én pár szem kakaós-gyömbéres kekszet ettem. Pont annyira volt ropogós és omlós, amennyire egy keksznek lennie kell, de a gyömbért nem éreztem benne. Kávét nem ittunk, de örömmel láttuk, hogy a klasszikus márkát, Julius Meinl-kávét főznek. Kivülről nagyobbnak látszik az üzlet, mint amekkora valójában, de a három asztalnál kényelmesen lehet eszegetni, kicsit szusszanni.