Agapanthus adatlapja

A Városligeti Fasorban lévő Kőrössy-ResoArt Villában bemutatásra kerülő kollekció Szabó András műgyűjtő magángyűjteménye, amely bemutatja a Zsolnay márkanév sikertörténetét az 1870-es évektől az 1920-as évek végéig alkotott díszkerámiákon keresztül. A Resonator Kulturális és Művészeti Alapítvány által kezelt Zsolnay gyűjtemény közel 1000 darabból áll, gerincét a Zsolnay gyárban az 1870-es évek közepétől a századfordulóig tartó historizmus stílusperiódusa alatt készült műtárgyak alkotják. A mai kor átlagembere azonban nem annyira a historizáló vagy éppen a magyar népművészet mintakincséből átvevő alkotásokkal azonosítja a műkinccsé nemesedett Zsolnay kerámiát, hanem a szecessziós stílusú művekkel és az irizáló eozinos díszítéssel. Nos, a ResoArt Villában ezekből is jócskán láthatunk. Hála Szabó András azon polgári gesztusának, amely nemcsak felhalmozni kívánja az értékeket, hanem adni is tud azzal, hogy megnyitotta a közönség előtt ezt a gyűjteményt. Az ismertetőkben hangsúlyozott összművészeti jelleget a legtöbb teremben nem igazán lehetett érzékelni, vagy ahol egyébként igen kvalitásos festmények társultak a Zsolnaykhoz, ott nem volt meggyőző, hogy ezt tényleg így kell. . . De szép minden így is! Egy gyönyörű szecessziós villában elképesztően szép Zsolnay kerámiák hatalmas kollekcióját csodálhatjuk tehát meg, de ne feledje senki, hogy a kiállítás csak a kis létszámú csoportoknak szervezett tárlatvezetések alkalmával tart nyitva, előre meg kell vásárolni a nem olcsó jegyet.

Amelyekhez még hozzá kell tennem, hogy a kastély, amelyet csak némi szerencsével lehet látogatni, olyan gyakran van elzárva a közönség elől filmforgatások miatt. Itt forgatták például a Drakula-sorozatot és A gyertyák csonkig égnek című magyar filmet Márai regényéből. Nyár elején nekünk sem sikerült filmforgatás miatt megnéznünk a kastélyt, nyár végén viszont kifogtunk egy nyitva tartó időszakot. Kár lett volna kihagyni. A Nádasdy család több évszázados múltra tekinthet vissza, mi viszont nem nagyon tudtunk róluk előzőleg semmit. Pedig hát azt olvasom, hogy a família jelentős szereplője volt Magyarország történelmének. De hogy a közismertségükkel talán maguk sem voltak megelégedve, erre utal, hogy ezzel a különleges kastéllyal, annak berendezésével a nemzetség emlékezetét és dicsőségét is szolgálni kívánták. A mesébe illő, tornyos, kőcsipkés angol Tudor-stílusú, egyesek szerint skót jegyeket is mutató kastély építtetői az 1870-es években Nádasdy Ferenc, Komárom vármegye főispánja és felesége, Zichy Ilona voltak. Az asszony azonban nem érte meg a kastély elkészültét, fiatalon a kolerajárvány áldozata lett. A férj egyedül folytatta a nagy építkezést, nem nősült újra. Az épület berendezésekor szinte kultuszt teremtett felesége köré, több szobában is láthatjuk a rá emlékező festményeket, berendezési tárgyakat. De a gróf a Nádasdy családnak is meg kívánta teremteni a méltó emlékezetét, ezért kialakíttatta az ősök csarnokát, a legreprezentatívabb termet a kastélyban. Itt helyezték el az építtető házaspárén kívül a család jelesebb tagjainak portréját. A legdíszesebb ősgaléria, amely Magyarországon valaha készült. írja róla a családtörténeti magazin. Az ősök galériáján kívül számunkra a könyvtárszoba volt a legmegkapóbb, mert hiszen az is egyfajta galériája a múltnak. És milyen szép! A kastélyt felkeresők egyénileg is végigjárhatják az épületet, ehhez tájékoztató Visual Guide eszközt lehet bérelni. De mi inkább a vezetett csoporthoz csatlakoztunk, hogy minél jobban megismerkedhessünk a Nádasdyak egykori lakhelyével.

Ahol mi voltunk az ARA-ban, az az étterem a Szent István tér és a Köztársaság tér sarkán van, mondhatni az erődtemplom jellegű hatalmas Szent Kereszt-templom aljában, egy szépen felújított régi épületben. A Google régi utcaképeit visszanézve korábban a Fincsi cukrászda volt itt. És hát nekünk egészen más tapasztalataink voltak az étteremmel, mint Ugor kollégának, ezért is a némi bizonytalanság. De hát azóta, hogy ő ott járt, eltelt 2 és fél év. Most tehát az a helyzet ott Móron, hogy egy rendkívül impozáns templomépület alatt lát az éhező turista egy gondosan, jó ízléssel felújított épületet, előtte egy bájos, rengeteg virággal díszített, mediterrán hangulatú éttermi teraszt, ahonnan várhatóan remek kilátást fog élvezni két fogás között a templomra felnézve. Nos, nekünk ennyi elég is volt, hogy felmenjünk a lépcsőkön az ARA teraszára. Nyomban jött egy nagyon kedves ifjú felszolgáló hölgy, és gyorsan szervírozta is a szomjoltó italokat. Az ételek már nem érkeztek ilyen gyorsan, de a finomságuk bőven kárpótolt bennünket. Egy friss pizzára kell is, meg is éri várni. Hát még arra a csodára, amit itt elém tettek. Ó, csak laknánk Mórhoz közelebb! Máskor is jönnék ide ezért. Pármai pizzát kértem, rá még plusz kukoricát és gombát. De volt rajta friss, tényleg friss rukkola bőven, reszelt parmezán és még más is, ami alapjáraton kell egy pizzára. A párom pecsenyetarját evett fűszeres gombamártással és steakburgonyával. Némán tömte magába, csak úgy a felénél sóhajtotta el, hogy ez milyen jó. És ezért a jóért kb. fele annyit fizettünk, mint pár száz méterre innen egy túlértékelt hely gyenge ételeiért.