Agapanthus adatlapja

Némi keresgélés után meg is találtuk egy kisebb lakótelep szélén. - lehetne jobb is az útbaigazítás, de a helyiek nyilván ismerik az utat. A középiskolai ballagások végeztével több család is ott ebédelt, ám szerencsére így is volt hely a külső, valamiféle fedett kerthelyiségnek mondható elülső részen. Kellemes hangulatú, egyszerű hely (a belső, elegáns terem asztalai - úgy láttuk - ekkor már vacsorához voltak megterítve). Alig hogy leültünk, egy végtelenül kedves, bájos fiatal pincérnő vett gondjaiba bennünket, és ezt végig tartotta is. A cégtáblán jelzett Kunsági ízek és tradíció. . . -jelleg az étlapon nem nagyon érződik, a talán egyedüli Kunsági birkapörköltön kívül a környék hasonló szintű éttermeinek szokásos kínálatával találkoztunk. Mindketten vasalt csirkecombfilét steak burgonyával és friss salátákkal kértünk a párommal. Nem volt rossz, de a hús kicsit zsíros volt és gyengén volt fűszerezve. Van összehasonlítási alapunk, mert kedvenc szolnoki éttermünkben nagyon jól készítik ezt a fogást. Összességében elégedetten álltunk fel az asztaltól, és nem is fizettünk sokat. Másnap pedig ugyancsak a Horváth-ék főztjét ehettük a Kőrös-Maros Nemzeti Parkban megrendezett Túzokfesztiválon. De erről majd egy másik bejegyzésben.

A Ludas Matyiban töltött hosszú szakmai korszakára, a sajtókarikatúrák alkotója Sajdikra mi nem nagyon emlékszünk, de az azutáni alkotói korszakából származó, máig születő gazdag tartalmú, kedves humorú és többnyire már színes Sajdik-rajzokat, jellegzetes figurákat annyira szeretjük, hogy számunkra kihagyhatatlan volt a Sajdik-gyűjtemény megtekintése Vácott. Különös örömmel tettük, mert előzőleg nem is tudtunk róla, hogy ilyen van. De hogyan is került ide ez a rengeteg remek rajz, milyen kötődése van az alkotónak ehhez a városhoz, amelynek a kiállító házban külön termet is szenteltek? Sajdik Ferenc és felesége gyakran jártak ki sétálni a váci Duna-partra, ahol sokszor megálltak Papp László műgyűjtő és műkereskedő Eszterházy utcai galériájánál. Beszélgetésbe elegyedtek, üzlet és barátság is lett a találkozásokból. tudtuk meg az előzményekről a tárlat egyik ismertető szövegéből. Sajdik aztán Papp László kérésére kezdett táblaképeket festeni, sorra születtek a váci témájú képek. Majd a galériás barát gyűjteményének egy részét 2020-ban megvásárolta a város. ezt láthatjuk a Pannónia Házban elhelyezve, bár arról is olvastam valahol, hogy azóta is gyarapszik a tematikusan rendezett állomány. A váci témájú képeken néhány ismert és máig adomaként is emlegetett történelmi eseményt láthatunk Sajdik sajátos feldolgozásában. Ismert kortársainkról készített, esetenként fanyar humorú, de mindenképpen nagyon találó portréi még talán azoknak is újdonságul szolgálnak, akik jól ismerik A nagy rajzoló műveit. És persze külön Gyermekterem van a meserajzoknak, a híres, szinte mindenki által ismert mesealakoknak. Itt találkozhatunk Pom-Pom-mal, a Nagy ho-ho-ho-horgásszal és a többiekkel. Aztán elhagyjuk a házat, és kimegyünk az udvarra, ahol újabb csoda várja a látogatókat: Vertel Andrea keramikus Tündérkert-je, amelynek megszületése szintén a már említett Papp László műgyűjtőnek köszönhető. Ő kérte fel a keramikus művészt 2013-ban, hogy a Pannónia ház kertjében hozzon létre egy állandó kiállítást munkáiból. Vertel Andrea így ír erről saját honlapján: A horgász kis tónál pecázik, egy heverő béka társaságában, a pávák, bokrok és kerámia fák közül kukucskálnak ki, a napozó hölgy pedig kismadarakkal ül egy kőpadon. A kertrészlet mögötti házfalra, egy öt méter magas fali fát terveztem, sok bimbójával, nagy szétterülő, tűzpiros virágaival, fészkelő és repülő madaraival, élettel teli, sugárzó központja lett a térnek. A kiállításnak a tündérkert címet adtam, Vác városának adományoztam, így a Pannónia ház nyitvatartási idejében bármikor megtekinthető.

Olvasmányainkból tudjuk, hogy Kolodkó gyakran gerilla módon, titokban, meglepetést okozva helyezi ki picurka szobrait, de ez itt nem lehetséges, mert a csúzlizó kis figura egy szépen kidolgozott mészkő talapzaton található. És arról is találtunk infót, hogy az ismert gerillaszobrász ezt a kis szobrocskát kifejezetten Vác számára készítette. Titokról, titkolózásról tehát itt szó sem lehetett. A 2021 nyarán elhelyezett miniszobor a főtér közepét, mások szerint a tér túlsó szélén lévő Fehérek templomát célozza csúzlijával. Szerintünk viszont fontosabb, hogy a humoros kis alak a Pannónia Ház bejáratánál kapott helyet, ahol Sajdik Ferenc karikaturista gyűjteményes kiállítása található. Ezzel kapcsolatban valahol ezt a leírást találtuk az összefüggésekről: Kevesen tudják, de Sajdik Ferenc szobrokat is készített, ezek közül egyik volt a Csúzli. Az ifjú Kolodkó Mihályt megihlette a történet, így találkozott a két művész egy miniszoborban. Mi pedig örömmel találkoztunk mindkettejükkel!

Mondták jó, megy a csülök a kemencébe. Odaértünk, megtaláltuk, beálltunk a szemben lévő, kulturált kis parkolóba (nem kellett a falusi árokszélen egyensúlyozni), és kora délután benyitottunk az üres étterembe. Egy kedves ifjú felszolgálónő pedig ott termett előttünk, kezében guszta piros zománcos tepsiben a ropogós bőrű sült csülök. Mellette ugyancsak forró sült krumpli és párolt piros káposzta. Mire leültünk, a csapolt hideg sör és az egyéb ital is ott volt előttünk. Meg a mennyország, ami a tepsiben várt ránk! Csak nagyjából az adag felével sikerült megbirkóznunk, a többi a másnapi finom hideg ebédünk lett. Gondolom hasonlóképpen az időközben megérkezett párnak is, akik nem csülköt, valami mást kértek, de ők is elvitték jó részét dobozokban.

A legutóbbi véleményező tavaly augusztusban azt írta itt, hogy: Érdekes módon a macaronok kb. átlagos árúak voltak 440 Ft-ért. Nos, most több mint duplájába kerültek, és továbbra sem néztek ki valami csodásan. De kínálnak körömnyi bonbont is darabját 900 forintért! Én viszont ahogy megláttam, menten beleszerettem a tényleg fekete Ördöglovas desszertbe. mármint a látványába. Mert hol máshol kap még az ember ilyen éjszínű sütikét? Ráadásul a kedves fiatal kiszolgáló hölgytől megtudtuk, hogy a nagy része mákos mousse a mindössze pár centis kis kockának. Pont ilyen állagú desszertet keresek már régen! Elmondott még számos összetevőt, amivel nem az a baj, hogy elfelejtettük, hanem, hogy ezek az összetevők alig is érződnek a sütemény ízében. Ha ezt tudom, nem eszem meg előre és külön a finoman savanykás sárga díszt a kis kocka tetejéről. . . Mindezt 3160 forintért! Kíváncsiságból egyszer kipróbáltuk hát a Mihályi Patisserie-t. De ha legközelebb Vácon járunk, tovább próbálkozunk majd . . . egy másik cukrászdában!

Szégyellhetnénk talán ezt a feltételezésünket, mert közelebbről megvizsgálva az alkotást, kiderült, hogy a József Attila születésének 110. évfordulóján, 2015-ben felállított mű az "Altató" című verset, az abban szereplő kis Balázst idézi meg plasztikus formába öntve. A felavatáskori beszédeket, cikkeket visszaolvasva kiderül az is, hogy a szobor megtervezésekor figyelembe vették a gyerekek véleményét is. Most is azt láttuk, hogy a kis Balázs korosztályának tagjai vagy a még kisebbek lelkesen futnak oda a bronz lurkóhoz, megpróbálnak felmászni is rá, valahogy bevonni őt a játékaikba. Csak nekünk, fantáziánkban már meggyengült felnőtteknek jutnak eszébe olyasmik, hogy a versbéli üveggolyó itt már jócskán megkopott, fényét vesztette, hogy hiába próbáljuk a fiúcska arcát is meglátni, az felmászás nélkül nem lehetséges, a talapzatszerűségen a rajzok, a versidézetek csak nehezen kisilabizálhatók. . . Ezek az unalmas tények az alkotásról, a többi kinek-kinek ízlésére tetszésére/nem tetszésére van bízva. Nekünk leginkább az volt a problémánk a kis szoborral, hogy nem találtuk benne a vers hangulatát! De nem baj! Biztosan van, akinek sikerül! Aludj el szépen, kis Balázs. írta József Attila a költemény végén 1935 februárjában egy gödöllői kisfiúnak.

A belső étteremhelyiség kissé alagsori elhelyezkedésű, de nincs ezzel semmi probléma. Fiatalos, barátságosan modern a berendezés, jól esett ide a kissé kései ebédre megérkezni, és kedves fogadtatásban is részesültünk a fiatal felszolgáló hölgy részéről. Az étlap is a könnyedebb választékot kínálja, például a street food-ételek éttermesített változatával. Nekünk ez éppen megfelelt, nem akartuk tele enni magunkat. Ám talán a könnyen emészthetőségre törekvés miatt kicsit fűszerszegényeknek bizonyultak az ételek, amelyeket választottunk. Mégis minden rendben lett volna, DE: Az meg már milyen dolog, hogy egy magát Sörkertként meghatározó vendéglátóhelyen barna sörből csak dobozosat tudtak felszolgálni? Egyáltalán: Dobozos sör egy étteremben? ? Na, ne!

századi acél-üveg felfekvő Bálna. Az épület tervezője a holland Kas Oosterhuis, építész, professzor a non standard építészet egyik legismertebb mai képviselője. Ennek az irányzatnak az a jellemzője, hogy az épületek szoborként, városképi elemként is funkcionálnak. - írja az ismertető. Ok, kívülről valóban rendkívül látványos ez az épület-hibrid, az meg, hogy kinek tetszik, kinek nem, ugye azon nem lehet/nem érdemes vitatkozni. Mi mindenesetre adtunk esélyt az épületnek. . . A Bálna honlapja meglehetősen szegényes, kb. egy gépelt oldalnyi fellengzős szöveg, és egyébként nem sok információt tartalmaz. Ilyeneket írnak például: A Bálna belsőépítészeti megformálása hűen tükrözi korunk holisztikus szemléletét, (bla-bla-bla) . . . egyetlen egésszé formálva a belső és a külső teret, a vendéglátás művészetét a művészeti látomással, a vásárlás örömét az öröm látványával. - Aha! A vásárlás örömét! Hogy mit? Mert az egész földszint üres! Kiábrándító sivárság! Egyetlen üzletet nem láttunk! Az üzletnek szánt földszinti helyiségek mind vaküveggel fedetten zárva vannak. De nehéz is lenne jó funkciót találni az épületnek. - Az épületen belül pedig alig is lehet érzékelni magát a Bálnát. . . ! De nem csak úgy a Bálnát megnézni mentünk, hanem az Art and Antique művészeti kiállítás és vásár, 2023. rendezvényre. Egy ilyen bemutató megrendezésére viszont nagyon is alkalmas az építmény első emelete. Nagy és tágas, rugalmasan tagolható részekre. Hatalmas mennyiségű mű volt kiállítva, ám zsúfoltnak még így sem látszott a bemutató. Mi kb. 1,5 órát töltöttünk ott, ennyi - őszintén szólva - a szemünknek és a lábunknak is elég volt az elfáradáshoz. De majd még ismerkedünk máskor is Bálnával. . . Egyelőre: Érdekes. . .