Agapanthus adatlapja

A prospektuson, helyi plakátokon még két dolgot hangsúlyoznak magukról:
- Magyarország első mosolygós szállodája. És tényleg! Semmi erőltetett, kényszeredett mosoly, hanem természetes kedélyesség, barátságos kommunikáció, amit élvezhet a vendég az itt dolgozók részéről. - Felnőttbarát szálloda: a szálláshely ugyanis kizárólag 12 évesnél idősebb gyermekeket fogad. Ez sem gyakori, de érthető, ha az üzleti vendégkörre specializálódtak. És ha lehetnek gyermekbarát szálláshelyek, miért ne lehetne felnőttbarát is? Ahol nem kell a gyerekek hangos rajcsúrozását elviselni az étteremben, folyosókon. Itt nem kell hétvégén sem! További sajátossága még a Hotel Opálnak az elhelyezkedése, ugyanis egy kisebb lakótelep szélén, a családi házas övezettel szemben, a kettő találkozásánál, egy kedves kis zöld parkban található. Így a reggeliket virágzó hársfák alatt, egy nívós szoborcsoportra nézve, rigófüttyös idillben költöttük el. És mindez a városközponthoz autóval nagyon közel, a Mátra Múzeumtól pedig rövid sétányira. A félpanzióhoz járó 2 fogásos menüválasztásos vacsora valójában háromfogásos, mert leves, főétel és desszert kérhető egy külön étlapról. Amit mi rendeltünk, az mind finom, ízletes volt, és helyi lakossal is beszéltünk, aki dicsérte a szálló konyháját, ők is járnak a Hotel Opál éttermébe enni. Mi pedig imádtunk a Hotel Opálban lenni!

De ezt egy gyakorlottabb kolléganője hamar korrigálta, bár egy tálcát ő sem talált az italok felszolgálásához. . . Egy pizzát rendeltünk kettőnknek, amihez korrekt módon két tányért, két személyre evőeszközöket kaptunk. A pizzára viszont annyit kellett várni, hogy közben az üvegben lévő sör is felmelegedett. DE: a pizzatészta finoman vékony, ropogósra sütött, a feltét ízletes volt!

Nos:
- A berendezés kellemes igyekszik lenni a világos koptatott bútorokkal, de inkább csak kellemkedő, és nem tudja ellensúlyozni egyes kiszolgáló pultok ipari jellegét, amitől az egész hely stílusa szétesik. Az általunk látott földszinti részben egyáltalán nem olyan vonzó a belső hangulat, ahová szívesen beülnék, mondjuk a barátnőmmel egy jó kis kávézásra/sütizésre, csevegésre. - De hát elsőre nem is akartunk ott leülni. A kicsit kelletlen felszolgálónőktől egy kiszacskónyi sajtos ropogóst kértünk, hogy azt a belvárosban sétálgatva eleszegessük. Csakhogy olyan sós volt, hogy a 15 dekát is alig tudtuk leküzdeni ketten. Ilyet sörözőben kellene kitenni az asztalokra, hogy jól fogyjon az ital. . . - Nem adtuk fel mégsem: Legközelebb a szépséges süteményekből választottunk elvitelre két étcsokoládésat. Hangsúlyozom: Étcsokisat! A kettőből az egyik (Elegancia volt a neve) olyan émelyítően édes volt, hogy azt is csak leküzdeni tudtuk, nem élvezettel elnassolni! - A helyi sütésű, kézműves kenyerek nagyon csábítóan néztek ki a polcokon, ám vasárnap csak az előző napi sütésű maradékot árulják, hétfőn pedig nincsenek nyitva, így nem volt módunk hazahozni és megkóstolni egy rusztikus veknit a G&D-ből.

A gödöllői királyi kastélyba érdemes időről-időre visszalátogatni, mert az épület rekonstrukciója szinte folyamatos, mindig lehet új szépségeket látni, felfedezni. Most gyönyörködve végignéztük a már felújított, megnyitott kastélytermeket. A filmvetítések kapcsán pedig eljutottunk az épület kevésbé csillogó részeibe is. Annak ellenére, hogy sokan jöttek a gyereknappal összekapcsolódó fesztiválra, sehol sem éreztünk zsúfoltságot, a kastélyépületben sem volt tömeg, a többség ugyanis kinn volt a hatalmas, gyönyörű parkban, kertben, ahol eloszlottak a látogatók. A sokféle érdekes program lefoglalta a gyerekeket, de a felnőtteket is. Amit viszont kritikával kell említenünk: Igazából sem a rendezvény szervezői, sem a kastélybüfé nem gondoskodtak a vásárinál és a nejlonos szendvicsnél minőségibb étkezési lehetőségről. Mi erre nem készültünk, a programokat viszont nem akartuk otthagyni, ezért késő délutánig éheztünk. Számunkra az igazi felfedezést a Pálmaház és a mellette lévő kertészet jelentette, mert nagyon szeretjük a kertépítést, a virágokat, a virágkötészetet, és itt sok szépséget lehet találni és venni is. A kastélyépületről van itt már sok szép kép, ezért a rendezvény hangulatát bemutatandó és a Pálmaház/kertészetről teszek ki néhány fotót.

A szoba+fürdőszoba és a közösségi terek is ragyogóan tiszták és az adott szintnek megfelelően komfortosak. A minket fogadó fiatal férfi recepciós lazán kedves, kedvesen laza, a mi ízlésünknek pont megfelelően és ekként volt segítőkész is. Amiért mégsem adhatunk maximálisan jó értékelést, azok a következők:
- Amikor a Szállásvadász oldalán ajánlatot kértem, akkor kicsivel 38 ezer forint alatt volt a szobaár reggelivel. Kétségtelen, jelezték az oldalukon, hogy: A szálloda foglaltság függvényében határozza meg az árat. Mégis rosszul esett, mert nem találkoztunk még ilyen eljárással, hogy másnap a foglaláskor már 45 ezer forint volt a szobaár, amit a kapott szolgáltatásokkal összevetve kicsit túlzásnak tartunk utólag is. . . - A másik megjegyzésünk a parkolással kapcsolatos: A közreadott infó szerint a hotel vendégei 2800 Forint / nap áron használhatják a szomszédos mélygarázst. Szerintünk viszont a megemelt szobaárhoz a szálloda részéről legalább kedvezményes díjú parkolási lehetőséget illene felajánlani. Még akkor is, ha ez a mélygarázs állítólag az önkormányzaté. . . De mert hétvége volt, egy közeli kis utcában ingyen parkoltunk. . .

(Azt hallottuk, hogy a covid-járvány alatt arra használták ki a kényszerű bezárás idejét, hogy felújítsák az éttermet, és ez látszik is! )
A kedves fiatal pincér gyorsan és végig nagyon szakszerűen szolgált ki bennünket. Amihez persze a konyha teljesítménye is kellett. Az ételkínálatból nem volt nehéz kiválasztani az általunk szeretett könnyű, ízletes fogásokat. Ritkán eszünk levest, de most kértünk, mert fáradtak, éhesek voltunk. A tanyasi tyúkhúsleves tökéletes ízvilágú, gazdag fogás volt, hálásan bekanalaztam az utolsó cseppjéig. A párom által rendelt erdei gombás szarvasraguleves is finom volt - az elmondása szerint - , de mi nem igazán értjük és értékeljük ezt az új divatot (? ), hogy a sűrűbb levesek egyenesen olyanok, mint egy némiképp felhígított pörkölt. (A debreceni szerintünk erősen túlhypeolt - Csokonai Étterem azonos nevű népszerű levesére meg is mondják ott, hogy pörköltalapon készül. . . )
Ez az aprócska megjegyzés viszont egyáltalán nem ok rá, hogy levegyünk az öt pontból, miként a 15 800 forintos számlát (szervizdíj nélküli összeg) sem tartottuk kifogásolhatóan magasnak. Csak azért említem, hogy teljes legyen a kép.

Mert minden nagyon finom! Könnyed és nem túl édes készítmények kelletik magukat a pultban. A kiszolgáló fiatal hölgyek pedig fantasztikus kedvességgel szolgálnak ki; akár velünk szomorkodnak, ha valami már elfogyott, amit szeretnénk, és ajánlanak helyette valami mást. Egyszer-egyszer itt is ebédelünk, megszakítva az utunkat. Eddig is rendben volt ezzel minden, de pár napja olyan elegánsan kedves volt a pincér fiatalember is, és olyan finom volt az étel, hogy nem halogathattam tovább a felminősítést. Az is nagyon tetszett, hogy amikor fizetésre került a sor, megkérdezte, hozzáírhatja-e a szervízdíjat a számlához. Igen, hozzáírhatta a 10 százalékot, és ez így nagyon korrekt, szerintünk. Az étterem belsőépítészete nem biztos, hogy mindenkinek ízlése, de mi szeretjük ezt a sok értékes anyaggal, míves kivitelezéssel kialakított angol klub-hangulatot. Jövünk máskor is, ha arra járunk!

Mi ezt nem annyira merésznek, inkább erőltetett társításnak éreztük. Aztán az ebéd közben időnként felnézve akarva-akaratlanul politikusokat vagy sportközvetítés képeit láttuk a sarokban magasra szerelt hatalmas képernyőn. De miért is kell ezeket látnia a vendégnek evés közben? Még jó, hogy a hang le volt véve! Viszont sűrű időközönként rezzentünk össze egy kellemetlen és hangos csengetésre, amit másutt még nem tapasztaltunk. Itt ezzel a nagyon zavaró hanggal talán a pincéreknek jelzik, hogy elkészült a rendelés? Abban a tulajdonképpen nem nagy helyiségben. . . A fiatal pincérrel viszont nagyon is elégedettek lehettünk: gyors volt, végig jól időzítette a kiszolgálásunkat, és megfelelően tájékoztatott. Például arról, hogy a híres Csokonai leves, ahogyan fogalmazott: pörköltalapon készül. . . Nos, valóban egy kicsit felhígított és valamelyest összeturmixolt pörköltet kanalaztak asztaltársaim, akik ezt rendelték. . . Én viszont marhahúslevest kértem, és az tökéletes volt. A főételekről szólva: A másik pár, akikkel voltunk, bivalypofát rendelt körömpörkölt szaftban juhtúrós burgonyagombóccal. Dicsérték, hogy finom, ízletes, a hús puha, omlós. Csakhogy az a hús nem úgy nézett ki, mint a fotókon! Sötét, majdhogynem fekete és száraz volt a külseje. . . Nem először látunk ilyet magyar éttermekben, mintha nem tudnának igazán jól bánni a marhahúsfélékkel. . . A száraz húsú csirkemellhez, amit én ettem - egy kicsit több konyhai tudást kell bevetni, mint amit itt ráfordítottak, hogy készen mégse legyen annyira száraz. A mellé tálalt sáfrányos rizs viszont nagyon jó kreáció. A párom narancsos kacsacombja rendben volt. Azt mondta, hogy megütötte az itthoni, saját konyhászatunk minőségét. . . Egyetlen édességféle, amit kifejezetten szeret, az a hagyományos krémes. A hely agyondicsért desszertje, a házi krémes viszont nagy csalódást okozott neki. . . Összességében tehát szerintünk nem fantasztikus, nem csodás, amit a Csokonai teljesít, csak egy jó szint feltűnő bizonytalankodásokkal. Inkább négyes alá, de mert ilyen itt nincs, ezért négy pont.