Agapanthus adatlapja

A szoba+fürdőszoba és a közösségi terek is ragyogóan tiszták és az adott szintnek megfelelően komfortosak. A minket fogadó fiatal férfi recepciós lazán kedves, kedvesen laza, a mi ízlésünknek pont megfelelően és ekként volt segítőkész is. Amiért mégsem adhatunk maximálisan jó értékelést, azok a következők:
- Amikor a Szállásvadász oldalán ajánlatot kértem, akkor kicsivel 38 ezer forint alatt volt a szobaár reggelivel. Kétségtelen, jelezték az oldalukon, hogy: A szálloda foglaltság függvényében határozza meg az árat. Mégis rosszul esett, mert nem találkoztunk még ilyen eljárással, hogy másnap a foglaláskor már 45 ezer forint volt a szobaár, amit a kapott szolgáltatásokkal összevetve kicsit túlzásnak tartunk utólag is. . . - A másik megjegyzésünk a parkolással kapcsolatos: A közreadott infó szerint a hotel vendégei 2800 Forint / nap áron használhatják a szomszédos mélygarázst. Szerintünk viszont a megemelt szobaárhoz a szálloda részéről legalább kedvezményes díjú parkolási lehetőséget illene felajánlani. Még akkor is, ha ez a mélygarázs állítólag az önkormányzaté. . . De mert hétvége volt, egy közeli kis utcában ingyen parkoltunk. . .

(Azt hallottuk, hogy a covid-járvány alatt arra használták ki a kényszerű bezárás idejét, hogy felújítsák az éttermet, és ez látszik is! )
A kedves fiatal pincér gyorsan és végig nagyon szakszerűen szolgált ki bennünket. Amihez persze a konyha teljesítménye is kellett. Az ételkínálatból nem volt nehéz kiválasztani az általunk szeretett könnyű, ízletes fogásokat. Ritkán eszünk levest, de most kértünk, mert fáradtak, éhesek voltunk. A tanyasi tyúkhúsleves tökéletes ízvilágú, gazdag fogás volt, hálásan bekanalaztam az utolsó cseppjéig. A párom által rendelt erdei gombás szarvasraguleves is finom volt - az elmondása szerint - , de mi nem igazán értjük és értékeljük ezt az új divatot (? ), hogy a sűrűbb levesek egyenesen olyanok, mint egy némiképp felhígított pörkölt. (A debreceni szerintünk erősen túlhypeolt - Csokonai Étterem azonos nevű népszerű levesére meg is mondják ott, hogy pörköltalapon készül. . . )
Ez az aprócska megjegyzés viszont egyáltalán nem ok rá, hogy levegyünk az öt pontból, miként a 15 800 forintos számlát (szervizdíj nélküli összeg) sem tartottuk kifogásolhatóan magasnak. Csak azért említem, hogy teljes legyen a kép.

Mert minden nagyon finom! Könnyed és nem túl édes készítmények kelletik magukat a pultban. A kiszolgáló fiatal hölgyek pedig fantasztikus kedvességgel szolgálnak ki; akár velünk szomorkodnak, ha valami már elfogyott, amit szeretnénk, és ajánlanak helyette valami mást. Egyszer-egyszer itt is ebédelünk, megszakítva az utunkat. Eddig is rendben volt ezzel minden, de pár napja olyan elegánsan kedves volt a pincér fiatalember is, és olyan finom volt az étel, hogy nem halogathattam tovább a felminősítést. Az is nagyon tetszett, hogy amikor fizetésre került a sor, megkérdezte, hozzáírhatja-e a szervízdíjat a számlához. Igen, hozzáírhatta a 10 százalékot, és ez így nagyon korrekt, szerintünk. Az étterem belsőépítészete nem biztos, hogy mindenkinek ízlése, de mi szeretjük ezt a sok értékes anyaggal, míves kivitelezéssel kialakított angol klub-hangulatot. Jövünk máskor is, ha arra járunk!

Mi ezt nem annyira merésznek, inkább erőltetett társításnak éreztük. Aztán az ebéd közben időnként felnézve akarva-akaratlanul politikusokat vagy sportközvetítés képeit láttuk a sarokban magasra szerelt hatalmas képernyőn. De miért is kell ezeket látnia a vendégnek evés közben? Még jó, hogy a hang le volt véve! Viszont sűrű időközönként rezzentünk össze egy kellemetlen és hangos csengetésre, amit másutt még nem tapasztaltunk. Itt ezzel a nagyon zavaró hanggal talán a pincéreknek jelzik, hogy elkészült a rendelés? Abban a tulajdonképpen nem nagy helyiségben. . . A fiatal pincérrel viszont nagyon is elégedettek lehettünk: gyors volt, végig jól időzítette a kiszolgálásunkat, és megfelelően tájékoztatott. Például arról, hogy a híres Csokonai leves, ahogyan fogalmazott: pörköltalapon készül. . . Nos, valóban egy kicsit felhígított és valamelyest összeturmixolt pörköltet kanalaztak asztaltársaim, akik ezt rendelték. . . Én viszont marhahúslevest kértem, és az tökéletes volt. A főételekről szólva: A másik pár, akikkel voltunk, bivalypofát rendelt körömpörkölt szaftban juhtúrós burgonyagombóccal. Dicsérték, hogy finom, ízletes, a hús puha, omlós. Csakhogy az a hús nem úgy nézett ki, mint a fotókon! Sötét, majdhogynem fekete és száraz volt a külseje. . . Nem először látunk ilyet magyar éttermekben, mintha nem tudnának igazán jól bánni a marhahúsfélékkel. . . A száraz húsú csirkemellhez, amit én ettem - egy kicsit több konyhai tudást kell bevetni, mint amit itt ráfordítottak, hogy készen mégse legyen annyira száraz. A mellé tálalt sáfrányos rizs viszont nagyon jó kreáció. A párom narancsos kacsacombja rendben volt. Azt mondta, hogy megütötte az itthoni, saját konyhászatunk minőségét. . . Egyetlen édességféle, amit kifejezetten szeret, az a hagyományos krémes. A hely agyondicsért desszertje, a házi krémes viszont nagy csalódást okozott neki. . . Összességében tehát szerintünk nem fantasztikus, nem csodás, amit a Csokonai teljesít, csak egy jó szint feltűnő bizonytalankodásokkal. Inkább négyes alá, de mert ilyen itt nincs, ezért négy pont.

A sütipultban egészen szép választék, az átlátszó ajtajú italos hűtőben pedig szilvás Unicum is
kellette magát. Egy meggyes gesztenyés tortaszeletet és egy bécsi krémest kértünk, hozzá egy Unicumot és az autót vezető páromnak egy ásványvizet. Az italok kellemesen hűtöttek voltak, a sütemények frissek, csak kicsit ízetlenek. A gesztenyét például inkább csak sejteni, mint érezni lehetett. De sajnos nem ez az első ilyen cukrászdai tapasztalatunk a vidéken, mintha a drágább hozzávalókat igencsak spórolósan adagolnák a készítményekbe.

Ebéd közben is csak kerestem a szavakat, és közben a kitűnőre kevert tatár beefsteak dicséretére is kellett áldoznom a szókincsemből. Amihez helyi sütésű meleg kenyérszeleteket kaptam. Az is olyan finom volt, hogy a férjem suttyomban lopkodta tőlem. Pedig ő is kapott ilyen kenyeret a gulyásleveséhez, ami finom volt, sűrű volt, és láss ritkaságot: csipetke is volt benne! Leves után a napi menü főételeként kínált sült marhahúst evett babsalátával. Nem nézett ki valami jól a sötét húsdarab a sötét babbal, de jó ízűen ette, az ízzel, állaggal nem volt probléma. Talán egy ilyen húshoz valamilyen friss salátát kellene kínálni. De végül is ez sem volt gond nekünk, megkapta tőlem a tatárhoz tálalt uborka- és paradicsom szeleteket. Mindehhez profi és nagyon gyors, hatékony kiszolgálásban részesültünk a kellemes pub-hangulatú helyen. Jut eszembe: az ételeinket bájos kis árvácskák díszítették! Már amikor kijöttünk az étteremből, azt vártam, mikor megyünk legközelebb Debrecenbe, a Belgába
!

- Ráadásul az utóbbi alkalmakkor azt tapasztaltuk, hogy a két pénztárosnő közül az egyik mintha egészen másként számolná a fizetni valót, mint a másik. . . - Régebben volt, egy idő óta nincs pici üveg bor vagy kis doboz sör. Azok sem voltak olcsóak, de az ásványvizet is aranyárban adják. - A hely hangulatának, ebédelésre való alkalmasságának nem tesz jót a kettős hasznosítás, vagyis, hogy este/éjjel bárként üzemeltetik. A bárszékek ugyanis olyan magasak, hogy arra nehéz felmászni. A néhány hely pedig, ahol pamlagra lehet ülni, igen kevés az ilyen igényekhez képest. - És talán a bár-design miatt az étkező egész színvilága valami piszkosszürke, emiatt nem is tűnik a hely makulátlanul tisztának. DE a környezet milyensége eddig nem befolyásolt bennünket, a kínálat csökkenése és az árazás miatt viszont ezután nem megyünk a Rooseveltbe.

Benn egy sötét, lepusztult ipari műhely hangulattansága, kinn a koszos betonon néhány árva asztal és szék. - Vonatindulás előtt szerettünk volna enni egy szendvicset és kávét, ásványvizet inni. Az italokkal nem volt gond, a szokásosak. De a műanyagízű, a nejloncsomagolásban már megvonult szendvics. . . Á, hagyjuk is! Hagyjuk is! Nem ezt vártuk ettől a híres láncolattól!