Agapanthus adatlapja

Benn hangulatos a helyiség, de a rattan utánzat műanyag székek nem nyerték el a tetszésünket. A fiatal felszolgálók viszont helyrebillentik az egyensúlyt, mert kedvesek, gyorsak. Sajnos barna sörrel nem tudtak szolgálni, pedig rajta van az étlapon, a neten is. Viszont a csapolt cseh Holba sör kifejezetten minőségi ital. Úgy láttuk, a vendégek zöme a napi menüt fogyasztotta, mindössze 2100 forintért. Ettől kicsit ebédeltető jelleget kap a hely. Pedig a menü jó ajánlat volt, de mi szerettünk volna inkább olasz ételt enni, és igazán széles a kínálat. Párom olaszos gulyáslevest kért, és dicsérte is. Nem így a mellé kapott két szelet kenyeret, mert az a leggyengébb bolti minőség volt. Főételként ő vasalt csirkecombot választott sok friss salátával. A vasalt csirkecombról azt hinnénk, könnyű jól elkészíteni, de itt sem volt olyan finom, mint a számunkra e téren etalon szolnoki Evezős Csárdában. Én parmezános rántott csirkemellett rendeltem pesztós friss salátával és édesburgonya hasábbal. Majdnem teljesen rendben volt, csak a saláta nem volt elég ízes.

Általában sem igazán értem és értékelem ezt a hazai lombkoronasétány-építési buzgalmat, azon túl, hogy erre lehet pályázati pénzt szerezni. Nem Costa Ricában vagyunk például, ahol több ilyen sétányon is volt szerencsém ismerkedni a dzsungel lombkoronaszintjén élő vadvilággal. A Tisza árterében álló hatalmas nyárfák lombszintje azonban jócskán magasabban van, mint ez a deszkapalló, meg hát nincs is benne nyüzsgő vadvilág. Akkor mi értelme van a magaslati járdán sétafikálni? A vaskos fémoszlopok sora, amely Nagykörűben megtartja a létesítményt, tájidegen vastraverzeket képez, majd a 8 méter magasságban vezető sétány egy fölöttébb futurisztikus buborékban végződik. Ez egy vendéglátó létesítmény: kávézó, büfé, a Lomb bistro. Strandszezonban bizonyára sokan látogatják, de november végén, amikor ott jártunk, csak a dolgozók bóbiskoltak benne. Teljesen értelmetlennek és gazdaságtalannak tűnik a nyitvatartás ilyenkor, de talán a pályázati pénz elnyerésének feltétele volt a folyamatos üzemelés. Mi sem vettük igénybe, mentünk vissza a Látogatóközpontba a falusi disznótorba. A buboréktól visszafelé sétálva azonban már nagyobb figyelmet szenteltünk az építmény milyenségének, és kínos felfedezéseket tettünk, hozzátéve, hogy laikus szemmel nézve: Nekünk nagyon úgy tűnt, hogy az oldalsó védőfalak, a telibe burkolt korlátok valamilyen gyenge minőségű, rendkívül göcsörtös puhafából készültek és mintha a faanyag, a deszkák nem lennének vegyszeresen levédve. Talán ezek miatt van, hogy már most, néhány hónappal az ünnepélyes átadás után, találtunk kikorhadt, kirepedt részt, amihez veszélyes lehet hozzátámaszkodni. Összességében elsőre is, másodjára is itt járva a régi mondás jutott eszembe: olcsó játék hülyegyerekeknek. Csak éppen ez nem is olcsó! Nagyon nem! A beruházás ugyanis több mint 646 millió forintból valósult meg, a projekt finanszírozásához a magyar kormány és az Európai Unió csaknem 507 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított.

Nosza, felkerekedtünk vidéki honunkból a székesfővárosba, hogy megnézzük a Fénydóm 2. programot a Biodómban, hiszen a híres-hírhedt építményt eddig csak a vonat ablakából láttuk, eldöcögve az Állatkert mellett. Nem vettünk előre jegyet, mert manapság a vonatközlekedés sem biztos; reméltük, hogy nem lesz nagy tömeg a bejáratnál. És így is volt, a korán sötétedő délutánban kevesen vártak bebocsátásra, gyorsan bejutottunk. Hatalmas, érthető módon meglehetősen sötét csarnokba jutottunk, ahol egy óriási medveállatka belülről megvilágított műanyag figurája fogadott bennünket, és ebből arra következtettünk, hogy itt valóban olyan tematikájú bemutatót látunk majd, amilyet a rendezők ígértek. Miszerint: A kiállítás központi témája a természet, a művészi installációk a természet erejét és törékenységét tárják fel és így tovább és így tovább a szóvirágok. . . Mert nagyjából ennyiben, a fellengzős, ám keveset mondó szövegek legyártásában ki is merült a tartalmi megközelítés. A művészi vagy annak mondott installációk véletlenszerűen, kevés vagy éppenséggel önmagukban ellentmondásos mondandóval kerültek a betonbunkerszerű épület tereibe. Másfél órán keresztül bolyongtunk a Biodómban, amely egyelőre szerkezetkésznek mondott, munkában és sok milliárd forint közpénzben is messze van attól, hogy valamikor befejezzék és az eredeti elképzelés szerinti Pannon-bioparkként csodálják bemutatóit a látogatók. Sőt, már azt is rebesgetik, hogy inkább le kellene bontani, de az is pokoli összegbe kerülne. Nem csodálom, ugyanis a legmaradandóbb benyomásunk a helyről, hogy ennyi betonból, amit itt felhasználtak, már atomerőművet is lehetett volna építeni. . . És hogy ezt így megláthattuk, az annak is volt köszönhető, ami ráadásvonzerőként szerepelt a rendezvényről szóló híradásokban, mármint, hogy ez alkalommal az épület máskor nem látogatható részei is bejárhatók. Így aztán botorkáltunk a félhomályban a nyersbeton lépcsőkön, hátsó lépcsőházi le- és feljárókon, félbehagyott építési területeken stb. Ha akartunk, ha nem, mert az nem volt igaz, hanem a látogatók előzetes megtévesztése volt, amit hirdettek, vagyis, hogy A Fénydóm 2. teljes területe akadálymentesített. Egyetlen működő liftet sem láttunk, amikor ott jártunk! Azt hiszem, többet nem megyünk a Biodómba.

A kápolna mögötti Wenckheim-kriptát viszont a kor nagy építésze, Ybl Miklós tervezte, akinek közeli nagy alkotása a híres szabadkígyósi Wenckheim-kastély. Nem akármilyen építészek dolgoztak hát a dúsgazdag család tagjainak, éltükben, holtukban. A kriptát a már idős gróf Wenckheim József Antal építtette szeretett felesége, a Wenckheim Krisztina grófnőt világra hozó, de a szülés miatt legyengült és sajnos ennek következtében mindössze 24! ! évesen eltávozott Scherz Krisztina részére. Majd később ide került ő is: A kriptában nyugszik Wenckheim József Antal gróf is, akiről Jókai Mór Egy magyar nábob című regényének főszereplőjét mintázta. Az itt olvasható tájékoztató tábla szerint leányuk Krisztina és annak férje, Wenckheim Frigyes is e kriptában alussza örök álmát. Romantikus, ám valós történelmi és családtörténeti emlékek által átitatott helyen jár tehát, aki ezt a templomdombot körbesétálja. A kápolna rendben van, nemrég felújították. Belülről sajnos nem nézhettük meg. Amikor ott jártunk, az egyházi szolgálatot itt is ellátó plébános éppen Újkígyóson tartott misét. Hogy a Szent Anna kápolnában mikor, azt nem sikerült megtudni. Miként azt sem, hogy a kripta milyen állapotban van, mert kegyeleti okokból nem látogatható.

Aztán megáll a látogató Szabadkígyóson a Wenckheim-kastély előtt, és elámul az országosan legjelentősebbek közé tartozó kastély szembetűnő eklektikáján, tipikus stíluskavalkád, inkább mint tiszta neoreneszánsz megjelenésén. És nem lehet nem elámulni, mert ez a magyarországi kastélyépítészet egyik műremeke, külső megjelenésében az egyik vagy talán a legszebb kastély az országban. Így van ez, így volt ez 150 évvel ezelőtt, amikor egy dúsgazdag házaspár finanszírozásában elkezdődött itt a békési végeken az építkezés, és a feleség, Wenckheim Krisztina azt kérte a tervező Ybl Miklóstól, hogy semmi ne legyen egyforma az épületen, mégis mutasson harmóniát. És a kor zseniális építésze megoldotta. Mai szemmel nézve is nyilvánvaló, hogy az akkori idők egyik legfényűzőbb vidéki főnemesi rezidenciáját látjuk magunk előtt. Hogy mindezzel együtt Disney-rajzfilmes, mesébe illő kastélykaraktert is mutat? Igen! Hiszen egyes stílusértékelések szerint historizáló, döntően német neoreneszánsz stílusú az épület, és ilyenekben laknak a királykisasszonyok a mesefilmekben. Wenckheim Krisztina megteremtett magának és családjának a pusztában egy mesés palotát, hatalmas angolparkkal és káprázatos berendezéssel. Ami a belső berendezést illeti, ez minden magyar kastélyban nehéz kérdés, hiszen a háborús károk, a fosztogatások és az alkalmatlan célokra való szocializmusbeli használat szinte alig hagyott valamit ebből. De itt is, mint az általunk mostanában látott többi kastélyban is, az állami kezelő nagy szorgalommal és hozzáértéssel igyekszik az eredetihez hasonló interiort kialakítani. Itt ez a földszinti helyiségekre vonatkozik, a felső emelet ugyanis még nincs felújítva. A szokásos kastélylátogatáson túl mi még egy esti zongorakoncerten is élvezhettük a főúri környezetet, ami igazán ide és az adventi hangulathoz illő volt.

Ezek a termek ma közösségi rendezvények megtartására, illetve a vendégek reggeliztetésére használatosak. A robosztus falak mindössze néhány lakószobát rejtenek, hajdan itt laktak a szerzetes tanítók. Ma ezek a helyiségek saját fürdőszobás szobákká átalakítva alkotják a panzió lakóegységeit, amelyek kényelmesek, légkondicionáltak, a mai kor eszközeivel felszereltek. Mi november és december fordulóján voltunk ott, és a már hűvös időben kifejezetten kellemes meleg volt az épületben. A reggeli első ránézésre talán szerénynek tűnik, de végül is elegendő, ha valaki nem kíván kifejezetten meleg ételeket, villás reggelit. Kiváló szálláshely arra, hogy innen szervezzünk csillagtúrákat a környék megismerésére, vagy például ott létünkkor rajtunk kívül még vadászok laktak a panzióban, nekik is alkalmas pihenőhely. Jobb időben minden bizonnyal a panzió kertje is kellemes pihenési, gyerekeknek játéklehetőséget nyújt.

Újkígyós város önkormányzati honlapján azt írják erre utalva, hogy az 1858-ban elkészült templomot Szűz Mária védelmébe ajánlották. Amúgy meglehetősen szokványos falusi templomról van szó: egyhajós, a főbejárat fölött magasodó toronnyal, a kor jellegzetes romantikus stílusában megépítve. Amiért igazán fontosnak tartottuk, hogy a feltűnően jó állapotban lévő templomot belülről is megtekinthessük, az a mennyezeti freskókról olvasottak voltak. Eszerint ezek a képek annak a XIX. századi művészeti irányzatnak a reprezentánsai, amely céljának a középkori egyházművészet, elsősorban az 1400-as évek olasz reneszánszának áhítatos, bensőséges, lírai szellemének, egyháziasságának feltámasztását tűzte ki. Ugyancsak vonzó volt, hogy a templom patrónáját, a Boldogságos Szűz Máriát ábrázoló főoltárkép Fischer Károly gyulai festőnek, Munkácsy Mihály első mesterének alkotása. De mielőtt még a vasárnap délelőtti mise előtt mentünk volna ezeket az értékeket megnézni, kiderült, hogy Újkígyóson az adventi hagyomány szerint a templomban van a négy adventi szombaton esti műsor. Mi az első szombaton jártunk ott, de más programunk miatt a templomba csak a műsor végére értünk. Gyermekkórus énekelt éteri, tiszta, gyönyörű hangon. És a templom dugig volt az ünneplő helyiekkel. Alig fértünk be, hogy valamit mi is kapjunk ebből a különleges szépségből. És azt hallottuk valakitől, hogy a profi hangosítást és világítást a Békéscsabai Színház szakemberei szolgáltatták. A koncert után pedig a templom előtti hatalmas adventi koszorún meggyújtották az első gyertyát. Igazi közösségi élmény volt, még mi, vendégek is így érzékeltük. Örülünk, hogy ott lehettünk.

Addigra már elég sok információnk volt róluk a csodás kastélyt megtekintve, ezért gyorsan rájöttünk, hogy itt az öreg gróf, az egy magyar nábob élőképe és kislánya, Wenckheim Krisztina látható. A gyermek ugyanis édesanyját születése után néhány hónappal elvesztette. A szobor helye nem véletlen, tudtuk meg a lábánál elhelyezett tábla szövegéből. Eszerint az öreg gróf ide hívta össze a falu népét és előljáróit, hogy fogadják meg, halála esetén gondját viselik a kislányának. Hogy ez pontosan mikor történt, ha egyáltalán, azt nem tudjuk, de az apa még abban az évben elhunyt, leánykája lett az országban A leggazdagabb árva". Pár évvel ezelőtt regény is megjelent ezzel a címmel, amely szépirodalmi módon eleveníti fel a történetet. Van tehát egy igaz történet, egy irodalmi megörökítése és itt a szoborba öntött ábrázolása. Csak ez a szobor ne lenne olyan nagyon bájolgó, szépelgő.