Mert az ember sajnos azok miatt távozik keserű szájízzel. A párommal egy olyan helyre szerettünk volna utazni, ahol csönd és nyugalom van, na meg egy szép hotel és néhány medence is – lehetőleg mindez jó áron. Ezt meg is kaptuk. De sajnos már az ott eltöltött első 15 percben az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy egy tízes skálán vajon mennyire zavarjuk az ott dolgozókat. Mikor megérkeztünk, a recepciós épp telefonált. Már a hosszú várakozás kellemetlen volt, de mikor letette a telefont és kedves mosoly helyett úgy köszöntött minket, hogy csak az ironikus “Na de jó, már megint jött valaki” sóhaj hiányzott,kezdtük kicsit rosszul érezni magunkat. Angolul kezdtük a beszélgetést, mivel a párom külföldi – általában így szoktuk, hogy ő is értse miről van szó –, de ez itt sajnos nem működött. Mikor a férfi meglátta a nevem a bejelentkező papíron, megkérdezte, hogy ugye magyar vagyok-e. Nagyon megörült, mikor azt mondtam igen, és azonnal rávágta (nem megkérdezte vagy kérte), hogy akkor inkább magyarul mondja el a tudnivalókat, mert annyira nem szeret angolul beszélni, és hát én egyébként is biztos sokkal jobban le tudom fordítani, mint ahogy ő mondaná el a dolgokat. Ezek után elhadarta az információkat, lefénymásolta a párom személyigazolványát – mondván “külföldi” – bár nem tudom ennek mi köze van bármihez… aztán végre indulhattunk felfedezni a hotelt. Kicsit rosszkedvűen mentünk fel a szobába, de jól akartuk magunkat érezni, úgyhogy a jó dolgokra koncentráltunk. Abból pedig volt bőven: gyönyörű, tágas szoba, felszerelt fürdőszoba és minibár. Erre tényleg nem számítottunk, nagyon szép volt. A szomszédos gyógyfürdő aztán teljesen elfeledtedte az első negatív benyomást. A szálloda vendégei ingyen járhatnak át oda, anélkül, hogy ki kéne tenniük a lábukat az épületből. Kinti és benti, hideg- és melegvizes medencék, csúszdák, büfék és ajándékboltok várják az embert, tényleg nagyon igényes az egész. Egészen a vacsoráig pancsoltunk a különböző medencékben, csúszdáztunk, úszkáltunk és megittunk egy koktélt a medencés bárban. Vajon van ember, aki egy ilyen helyen nem felejti el, hogy pár órája még bosszús volt? Azt hiszem, ha másképp nem is, de bizonyos mennyiségű koktél után mindenki mosolyoga sétálna vissza a szobájába. :) Mi is így tettünk. Viszont a következő csalódásra sajnos nem kellett sokáig várni: bár a vacsoránál választék volt bőven, mindenből csak egy-egy darab árválkodott a rövid pluton. Az ember vagy vett abból, ami még volt, vagy reménykedett, hogy előbb-utóbb feltöltik a büféasztalt. De tény: ami volt, az finom volt. A felszolgálókon viszont sajnos sem a profizmus, sem a kedvesség vagy igyekezet nem látszott. Én megértem, hogy fáradtak voltak, de emiatt a fogadtatás miatt itt is úgy éreztük, mintha zavarnánk, úgyhogy gyorsan belapátoltuk a vacsorát és visszamentünk a szobába… és így tettünk minden vacsoránál. . . és minden reggelinél… és a kijelentkezéskor. De legalább akkor kaptunk egy félmosolyt búcsúzóul. :)
Összességében ezek a negatív dolgok sem tudták elrontani a nyaralást. A falu szép volt, a hotel gyönyörű és tiszta, az ételek finomak (még ha néha nem is jutott mindenből), a fürdő pedig fantasztikus. Egy kicsit jobban motivált személyzettel akár még az egyik kedvenc szállodám is lehetne.