Aminda adatlapja

Objektíven (ami nem könnyű, hely varázsa miatt): nagyon tetszett a tervezés, a szobák, a recepció, az étterem berendezése, a kifogástalan tisztaság. Megjegyzés csak: ha asztallapot helyezek egy sötét szögletbe, (kép), akkor elkel ide egy lámpa. A gondozott park és a romantikus Holt-Kőrös part harmóniája varázslatos. Megemlíteném, hogy a parkon kívül üde mezők és gyümölcsfák vannak, és közel van a Körös is. A parkban igényesen készített kovácsoltvas rózsadíszítések – a kapun, kerítésen, a kúton, tűzszerszámon. Fantasztikusak a madárdalos reggelek és esték (de tessék szúnyogok ellen védekezni! ). Welness: tiszta vizűés kellő hőmérsékletű víze van az úszómedencének, a jakuzzinak, a nagy ablakok a parkra és a természetes vízre néznek. Kényelmes nyugágyak, a vízparton is, és itt is lehet fürdeni, hattyú-vízibiciklizni. Van apró játszótér is. Kihangsúlyozom az egész személyzet természetes, „alföldies” kedvességét. Étterem: Sok jót olvastam róla, többek közt 2017 Business & Café, a tekintélyes Gault&Millau kalauz pozitív értékelése, valamint fényképek alapján többet vártam. A helyiség stílusos, tiszta, és az ételek jóízűek. Szerettem, hogy – divatos szóhasználattal élve - a magyaros fogások újragondolva, étvágykeltő tálalásban kerülnek az asztalra. A képek viszont igényesebb ételekről, desszertekről árulkodtak. A rántottán elég hervatag zöldségdíszítés, nincs menüválasztás, a felszolgáló igyekszik minél gyorsabban eldarálni, mit is készítettek. Nem volt szerencsés a mélytányéros (minden vacsoránál ez volt, és poharas desszert) választás a sült csirkénél, ami egyrészt nem volt jól átsütve (csontnál szinte véres maradt), és beleejtve az egyébként nagyon jóízű puliszkába. Ezt nem lehetett késsel-villával elfogyasztani, sem a csöpögő puliszkából kiemelve lerágni a megsült részeket… Ez egy „malőr”, amit egy ilyen étterem nem engedhet meg magának. Több „odafigyelés” kellene, a kiváló kezdetet nem szabad elrontani.

Bőséges a választék is, ételben-italban, elfogadható, de nem kedvező áron, változó frissességgel. A kávé a megszokott, a „frissen facsart narancslét” előre elkészített, túlhűtött, lezárt pohárban adják – nem vagyok róla meggyőződve, hogy tényleg frissen, és tényleg csak narancs-e. Mindezt elég mogorván, igaz, néha tömeg van, sok a munka, de ez a szakma már csak ilyen. Nemcsak groteszk, hogy a WC-jegyet le lehet fogyasztani. Nem nagy összeg, de egy fizetős autópályán, ahol legalább a 85% fogyaszt – vagy üzemanyagot, vagy táplálékot, vagy mindkettőt – hogy ez már be legyen kalkulálva a fogyasztásba. Mivel, szinte nincs más alternatíva enni-inni-stb, hát ezt ajánlom.

(Tavaly még leanderek is álltak itt, dézsákban, most eltűntek). A kávézó szinte részese a tájnak, nem feltűnő, de hívogató. A választék már kevésbé: többnyire meg kell elégedni a zarándoklat után megmaradt süteményekkel. A kiszolgálás kedves, nem szakmabeli, de ez nem zavaró. A kávézónak külön mosdója nincs, a kegytárgyakat árusító épületegyüttes közös toaletthasználatáért fizetni kell. De minden tiszta, és a süteményeket, kávét kivéve kifogástalan. Ajánlom, mert jól esik séta előtt – után itt megpihenni.

A teljesen hétköznapi lekváros palacsinta az egyik kedvencem, amit itt egy jó közepes minőségben adtak elő, baracklekvárral, valóban kedvező áron. A Browniet tekintve a mérce a nem sokkal távolabbi Il Monte badacsonyi olasz étterem a mérce, amit még eddig nem sikerült elérni. A Bambuszban az amerikai desszertet valamivel olcsóbban adják, de a tészta kinézetre és ízre is lapos, jellegtelen, enyhén langyos kivitelben. Mellé fagylalt helyett kicsit túlvizezett epres szörbet és hasonló ízű öntet , ami nem emelte a sütemény értékét, és az ízét sem. Tudom, hogy Magyarországon nem népszerű, és talán kicsit lenézett kívánalom a „hosszú kávé”, ami semmiképpen sem azonos a vizezett savanykásan erőssel. Itt talán csak egy kicsivel nagyobb kávéscsészében volt a közepes ízű, még mindig elég erős ital. A helyet felértékeli a Balaton látványa, amúgy egy fapados, elég tiszta „strandos”, a helyi választék viszonyában ajánlom a helyet.

A Marcipán szelet megfelelő, semmi különös, nem különösen finom, se nem rossz. Az Eszterházy torta dióíze nehezen fellelhető, túlédesített, nem jó választás. Az ígéretes „házi” szörpök sem: a bodzás limonádé és a Citrom-Lime is túl savanyított, túlcukrozott, szénsavas ásványvízzel feltöltött ital, egyetlen pozitívuma az, hogy hideg. A felszolgálás kedves, de kicsit fáradt. A szomszédos asztalnál az olcsó cigaretta füstje nem fokozza az élményt. Lehet ennél hangulatosabb helyet is találni a korzón, jobb kínálattal – remélem!

A magyaros húsétel a szokványos , olajos Chips-szel, a lepény tésztája jobb lehetne, és váltani az unalmas sárgarépás-zöldborsós-majonézes tölteléket, ami egy kicsit „nyögve-nyelőssé” teszi az egyébként sem könnyű tésztát. A lángoshoz már jobban „passzol” az enyhén fokhagymás-sajtos-tejfölös töltelék, de itt is lehetne variálni, újítani. A palacsinta iz-összeállítása nem rossz, de a tészta nem frissen sütött. Összességében, helyi viszonylatban nem rossz hely, de sokkal jobb is lehetne.

Ennek megfelelően a felszolgálás elég „laza” volt, lassú, a 2 pincér, plusz 1 fizető, és 1 „fogóember” ellenére, a sör langyika, az üdítő hideg, az árak a környezetnek (strand, állomás, kikötő közelsége) megfelelőek. Lehetséges, hogy az ételkínálat kifogástalan, de a tapasztalataim alapján mégsem ajánlom.

Széles a választék a kávékban, a nagyon jóízű, nem túl édes süteményekben – mindet meg kéne kóstolni. Tetszik a szerviz: a kiöntő alatti kis papírcsipke, a tányéron az apró (olasz) teasütemény és különösen az, hogy a kannából kicsorgó forró víz átfolyik a gyümölcstea tasakján, finoman magával viszi a csészébe a színt és az aromát, nem hagy kis tócsákat a tányéron, és nem kell a használt teatasakot nem-tudom-hova rakosgatni. Minden kifogástalan!