Ez talán zavaró lehet, ha többen is vannak az étteremben, mert akkor már nagyobb a zajszint. Az italválasztékból bőven rendelhettünk volna, habár az üdítőkből a megadott mennyiségek igen kevésnek bizonyultak (2,5 dl). Tapasztalatom, hogy más éttermek is átálltak erre a „miniatűr” mennyiségre mely ár/érték arányban eltúlzott az ár irányába, éppen ezért ezt itt sem lehet egyértelmű negatívumként felsorolni. Viszont készítettek limonádét, melyben pont eltalálták a citrom savanyúságát és a cukor egyensúlyát. A beledarabolt narancsdarabok héjának keserűsége újabb ízeket adott a kellően hűs italhoz. Négy különböző ételt rendeltünk a 10-15 főétel közül. A felszolgáló hölgy mindegyik étel konkrét tartalmát kérésre ismertette velünk. Kb. 20 perc után megérkezett a megrendelt étel, mely mennyiségben és látványban is már beindította ízlelő bimbóinkat. Körbekóstoltuk mindannyian mind négy ételt és igazi íz orgiában volt részünk. A mustbalzsamecetes csirkemell méltó párja volt a tányéron egyenlő arányban csücsülő harsogó zöld saláta, melyet joghurtos kapros öntettel önthettünk nyakon. Talán egy kicsit több rukkola került a saláta közé, de a mustbalzsam édes, savanyúságával lágyan körbeölelte szálait. A mustáros sörben érlelt csirkemellben halványan, de érezhető volt a sör kesernyés zamata, amely omlóssá is tette a húst, és ehhez remekül illet a grillen pirított zöldségek (gomba, cukkini, paprika, padlizsán) garmadája. A balzsam és a fokhagyma csak leheletnyi íz élményt adott a sült zöldségekhez. A rántott borjúszelet – ahogy illik – a tányérról lelógóan borította be az alatta megbújó sült burgonya szeleteket. A panír valószínűleg nem csak a hagyományos liszt, tojás, zsemlemorzsa hármasából állt, mert a borjúhús viszonylag semleges ízéhez nagyon sokat hozzá tett. Egyetlen negatívumként meg kell említeni, hogy a hús klopfolásánál nem kellett volna annyira erősen ütnie húst a szakácsnak és akkor talán vastagabb maradhatott volna, igaz akkor nem lóg le édes, kiterülősen a tányérról. Az étel mellé dukált egy jó nagy adat vegyes savanyúság, mely tartalmazott mindent (almapaprika, káposzta, uborka, paradicsom, hagyma, karfiol, sárgarépa stb. ), ami savanyúságként megjelenik a magyar étkezésekkor az asztalokon. Utoljára hagytam a háromféle sajttal töltött csirkemellet barack chutny-val és vadrizzsel. A barack chutny jó választás volt emellé az étel mellé társítani, mert a három sajt közül a kéksajt jellegzetes ízét még jobban kiemelte a többi íz közül. Azonban, ha valaki nem szereti a kék, rokfort típusú penészes sajtokat, az ne ezt az ételt válassza. A chutny nem csak a sajtot, de a vadrizs pörgőségét is „megolajozta” és így nem éreztük magunkat úgy, mint egy liba, akinek a torkán tömik le a kukoricát. Desszertet már egyikőnk sem kívánt, egyébként is várt otthon a finom túrós, gyümölcsös torta, így elégedetten, de nem kajakómától szenvedően hagytuk el az éttermet. Összességében tehát elmondható, hogy a kiszolgálás figyelembe vette az igényeinket, tájékoztató jellegű volt, az ételek, italok mennyisége (kivétel az üdítőké), minősége, valamint a hely megfelelően koronázta meg ezt a szép hétköznapi ünnepnapot. Aki nem a megszokott, magyaros ízekre vágyik, hanem szívesen kalandozik az ízek provinciai birodalmában és szeretne egy különleges napot is megkoronázni az próbáljon ki más ételt is az étlapról.
