Beljebb, és az utcafronton is, fogyasztó törzsvendégek ízlelgették a vendéglátóhely nyújtotta egyedi ízű sörkölteményeket. A hely hangulata bensőséges, barátságos, közvetlen. Nem volt időm átfutni a sörválaszték 5%-án, mikor mintha a Bazilika oltára felől szólított volna meg egy kedves, megnyugtató hang. Miben segíthetek? Foglaljon helyet. Nyissunk számlát esetleg az asztalhoz? A következő pillanatban segítséget kértem a választáshoz, mert addig azt hittem, hogy tudok sörök közül választani. A Párom a gyümölcsös söröket kedveli, én pedig a Cseh, sűrű habú, mézesen, a borostyán színben csurgó, világos söröket. Próbáltam amatőr módon leírni, mint amikor a hölgyek próbálják egy nagy autópiacon megfogalmazni, hogy milyen autóra is gondoltak. Mesterünk ajánlott is villám gyorsan, világost amit csapolnak, és egy extrán gyümölcsös dobozost. Már ütötte is be a gépbe, és tartotta a bankkártya terminált fej magasságban. Nem láttam az összeget, de odatartottam a kártyám ameddig a csippanást nem hallottam. Már kortyolgattuk a söröket, amikor a pénztárgépen megjelenő összeget (6740. -) látva kérdeztem mosolyogva, hogy ugye azt nem én fizettem. De. Hangzott a válasz. Akkor egy kicsit dominálni kezdett a komló keserűsége a számban, és megkértem, hogy számoljunk ennek az eredménynek utána. Két vásárolt tételről volt szó, szín józanul. Az első tétel a gyümölcsös, 3700 HUF-ért, a második tétel 740 HUF-ért a felszolgálás, hogy szisszent a doboz. A harmadik tétel 5x460=2300 HUF, mert a csapolt Nyúlnak dl ára van. Így kerekedett ki a két sör 6740 HUF-ra. Tanulópénz. Akár ezt a címet is adhattam volna. Az én Nyúl söröm nem ütötte meg a várt szintet. Prágában bárhol ötöd áron ittam volna különb világost. A gyümölcsös pedig olyan volt, mintha a Lidl 100%-os narancslevet összeöntenénk egy kevés erős sörrel. Nagyon citrusos. Mit érdemes ebből tanulni? Legközelebb bármennyire is veszélytelennek tűnik, megkérdezem az árát, mielőtt bárhol, bármit választok. A terminálhoz nem nyomom a kártyámat, ameddig az összeget nem látom a terminálon kiírva. Sajnos nem úgy használják már nálunk sem a terminálokat, ahogy kellene. Az összeget az eladó beüti, majd oda kellene tartania a vevő felé, hogy a vevő, a látott összeget lenyugtázza, majd odaérintse a kártyáját. Ma már a legtöbb helyen a nyugtázást megteszi az eladó, és amikor a kijelzőn már nem látszik a fizetendő összeg, csak akkor nyújtja a terminált a kártya leolvasásához a vevő felé, sokszor a pult mögül fejmagasságban. Legtöbbször már meg sem kérdezik, hogy a kinyomtatott példányt kérem, vagy kidobhatja.
