boogi adatlapja

Néhány a bosszantó apróságból: 15h-tól lehet elfoglalni a szobákat, mi 16h után érkeztünk, mégsem volt bekészítve a szobákba a törölköző. Szóltunk, hoztak. Azt viszont nem értem, miért kell lemenni a wellness recepcióra, hogy megkapjuk a köntösöket és törölközőket. Egyik nap kirándultunk és sáros cipővel mentünk be a szobába. Másnap reggel kértünk takarítást, de a kosz eltüntetése nem sikerült. Lakosztályunk volt mini konyhával (amiben csak pohár és tányér volt, evőeszköz nem, ezt a koncepciót sem értem), a koszos poharat takarításkor nem mossák el. Viszont mosogatószer és szivacs nincs. A wellness részleg 7h-kor nyit, 3/4 8h körül raknak ki szaunalepedőt, aztán már nem pótolják. A pohár is elfogy délutánra a szaunarészleg ivókútjánál. A leleményes osztrák vendégek reggeli előtt bejönnek a wellness-be lefoglalni a nyugágyakat és a fürdőlepedőket, poharakat. Úgy látszik a zenben is farkastörvények uralkodnak. A design nagyon tetszik, egy-két részletet eltekintve. Például a bár előtti szabad területre kiraktak néhány asztalt és baromira kényelmetlen széket: nem kényelmes, nem néz ki jól, a teret nem jól használja ki. Mindez egy gyönyörű tapéta előtt. Két épületrész között van egy kis japánkert: a végében a drótkerítés és zöld fólia ocsmány és lehangoló. Egyik reggel háttal a kerítésnek próbáltam élvezni és "elmerülni a zenben", de pont akkor jött a kukásautó. És hova tervezték a kukákat? A zenkert mellé! A test és lélek harmóniáját erősen rontotta a fürdőszobánkban uralkodó csatornaszag. Az étteremről eléggé szélsőséges véleményeket olvastam, és mi is vitatkoztunk, hogy jó vagy sem. Én megvédem a séfet annyiban, hogy alapvetően osztrák vendégek járnak a szállodába, tehát az ételeket is az ő igényeikhez alakítják. Nem volt rossz egyik étel sem, a mi ízlésünknek viszont jellegtelen és nem elég fűszeres a legtöbbje. Néha viszont szerelmes volt a szakács és olyan finomat rittyentett, hogy csak na! A desszerteket viszont nem értem: sokféle, mutatós és ízetlen. Ráadásul az egész étterem egy nagy hodály jelleget ölt, hosszú sorban állással az ételekhez. Miközben szép színek, díszek, tapéták a falon. Amiről nem a szálloda tehet: a közvetlen környezet rendetlen, elhanyagolt. Bük városnak nem tellik egy markolóra, hogy a szálloda mellől a földhányást elegyengesse? Utolsó gondolat: az osztrák vendégek bunkók. Ezt vegye figyelembe mindenki, aki Nyugat-Magyarországra megy.

A pincérek kicsit kapkodtak, de mindezt udvariasan, mosolygósan tették, így meg tudtunk bocsátani nekik. Az ételek, italok finomak voltak, minden rendben volt. Az látszik, hogy ez nem a beülős, beszélgetős helyek egyike, inkább bekapunk valamit kirándulás után. Elég nagy a hely, de hangulatos, a vendégek minden korosztályt képviselnek. Akik a hagyományos ízeket kedvelik baráti áron, és nem órákon át akarnak ebédelni, annak megéri feljönni ide. Előtte vagy utána sétáljon egyet a szép környéken.

Az árak egyértelműen budai színvonalúak, ennyi pénzért találok hangulatos, olcsóbb vendéglőt, ahol jót ehetek.

A bibi csak az, hogy ha nem akarsz éhen halni, akkor előbb uzsonnázz be. 3 fővel (konyhás, idős pincér, csapos/pincér/fizetőpincér) ezt nem lehet csinálni. Már elég régóta viszi ugyanaz a tulaj ezt a vendéglőt, hogy rájöjjön: hétvégén, ha jó idő van, sok a vendég. Félreértés ne essék: kellenek az ilyen kisvendéglők, ahol olcsón, jót lehet enni. Bár már nem is annyira olcsó. . . Röviden: a levesre és a pörköltre több, mint háromnegyed órát vártunk. A bankkártyás fizetésre várva szemtanúja voltam a szervezetlenségnek. Véleményem: 1. maradjanak az eredeti koncepciónal: csak bableves és palacsinta. Ne akarjanak frissensültekből kétszemélyes tálat, vagy friss sztarapcskát (isteni finom volt amúgy, vagy csak éhesek voltunk? ) kínálni, ha egyedül van a konyhás. Ne akarjanak bnakkártyás fizetést, ha a csapos a fizetős, és a baráti társaság által megrendelt italokat se tudja időre kivinni. 2. Bátran térjenek be kirándulás után, ha vittek magukkal bőséges tízórait.

Végre az ágymatrac kemény, igaz a párna puha volt. Ami meglepett, hogy a szobában úgy is meleg volt, hogy le volt tekerve a radiátor, így nyitott ablaknál aludtunk. A wellness rész nem túl nagy, mediterrán hangulatú. Kényelmes nyugágyak, hintapad, madárcsicsergés: számomra nem csak megnyugtató és kényelmes, hanem kifejezetten ízléses is. A szálloda fő erénye az elhelyezkedésen túl az étterme. Félpanziót kértünk, amit úgy oldanak meg, hogy előre leadjuk a rendelést és az időpontot. A pincérek profik, kedvesek, segítőkészek. A két étterem, a reggeliző és a bár különböző stílusban berendezett, mindegyik igényes, ízléses. Egy dologba tudok belekötni: a reggeli lehetne kicsit változatosabb.

És micsoda pálinkáik vannak! A kajszit eleve szeretem, utoljára göncit ittam ilyen finomat. Kedvencem az iPA-pálinka. Nem félreértés, sörből is készítenek párlatot. Az ételkínálat nem túl nagy, de változatos. És minden nagyon finom: céklaleves, sült császár, kakas borban. . . A kávéről csak annyit: ilyen finomat még ne ittam, pedig voltunk már neves kávézókban. Mindehhez kedves, mosolygós pincérek. Csak azt tudom mondani: menjenek el, próbálják ki!

Mert a szálloda eléggé tele van az év minden szakában. Még sincs zsúfoltság érzet, mert a hatalmas parkban, a teraszokon, bárokban el lehet bújni. Feltétlenül Kékesre néző szobát válasszanak, a kilátás minden pénzt megér! Egyedül a lifttel voltak problémáink: gyalog előbb fel lehet érni az ötödikre, mint a két lift valamelyikével. És még nyikorog is. . .

Ezt leszámítva elégedettek voltunk a kiszolgálással és az ételekkel. A limonádé különösen finom: első alkalommal azt is megkérdezték, mennyire cukrosan vagy anélkül, esetleg édesítóvel érjük. Második alaklommal ez elmaradt, pedig szerintem ez egy jól eső figyelmesség és pénzbe sem kerül. A levesek hatalmas adagok, és muszáj mind megenni, olyan finomak. Ha nem marad már hely a második fogásnak, készségesen elcsomagolják. Én a sült oldalalsukat grillezett zöldségekkel három napig ettem. . . A desszertek kicsit talán tömények, de hát ilyenek az olaszok.