DEndre adatlapja

Ezúttal négy fogást is alkalmam volt megkóstolni, kacsamáj brulleét (2650), egy „padlizsán, chermola, fenyőmag” (2450) elnevezésű ételt, egy krémlevest (1650) valamint csupacsoki desszertet (1750). Ételeink egytől egyig megelégedésünkre szolgáltak, pont azt adták, amit elvártunk. Ételeink mellé kiváló kraft minőségű söröket ittunk. Az ár/érték arányt is jónak mondanám. A felszolgálási díj intézményét nem helyeseljük, nem is szeretjük, de tudomásul vesszük, hogy egyre általánosabb egy bizonyos szint felett. Márpedig a Bestia e szint felett van, vita nélkül. A kiszolgálás megejtően jó volt, le a kalappal, pincérünk tökéletesen érezte, hogy mennyi kommunikativitás az, ami jól esik, amit igénylünk, vette a lapot, tartása volt, szakmai felkészültségét is megcsillogtatta. Ez nem 5 pont, hanem 5 plusz. Mint ahogy az összélmény is tisztes 5 pont.

Tetszett a beltér, továbbá az is, hogy a lenti Pivoból, amivel egyfajta szimbiózisban élnek, fel lehet hozni ide a sört. Tisztes négy pont.

A sörök kommerszek, de van vagy 10féle tisztes boruk komoly pincészetektől is, mint a Vylyan meg a tarjáni Ludányi. 3 pontot azért adok a helynek. Ugyanez normális zenével (pl. jazz vagy blues), és normális sörökkel akár 4-5 pont is lehetne.

Utóbbi potom 330 ft volt, a sör pedig 690. Igényes zene szólt, a beltér is tetszett, kifejezetten jól éreztük magunkat, két ötvenes, meglett ember, a fiaink korosztályához tartozó kölkök között, mi, akik 25-30 éve is megfordultunk erre. Jó volt kicsit nosztalgiázni. Nekem ez az élmény megér 5 pontot.

A tárkonyos borjúgombócleves, jó ízegyensúlyú, selymes, nincs túlsűrítve, házias jellegű, a zöldség persze túlfőtt, de nem is vártunk másra. A gombócnak jó volt a tartása. (1050 ft / 3 dl)
A marhapofa erdei gombákkal elnevezésű kompozíció, már problematikusabbnak bizonyult, bár a húsnak jó volt a tartása, de a mártásban mindketten érzékeltünk valami nem megnyerő mellékízt. A mártás ételkeményítős állaga sem volt meggyőző. Az erdei gombák között termesztett csiperke is akadt, amit nem díjaztunk, mert erről nem szólt az étlap. (3400 ft)
A túrógombóc ízre -állagra egyaránt ütötte mércét. Komoly adag volt, akárcsak a főétel. (1250 ft)
A kiszolgálás kedves. Az itallap gyengécske, minőségi bort nem tartanak egyáltalán. Limonádét ittunk (4 dl 750 ft), balatonmelléki olaszrizlinget (250/dl), 3 deci sopronit (390)
Összélmény tekintetében megadom a négy pontot a problémás főétel dacára.

Ki kell emelnem a kiváló ár/érték arányt. Manapság, amikor a trendi bisztrók előszeretettel árazzák be ételeiket 4000 forint fölé, a Bock bisztró Balatonban csak a bélszínre kérnek 4000 forintnál többet, még a kacsamell is csak 3650 forintba kerül, körettel együtt, előételek 1000 és 2900 (utóbbi marhatatár valamit kacsamáj), levesek 1250 és 1650, desszertek 1000 és 1100 forint közötti ársávban mozognak. A jót könnyű megszokni, már előre vártuk a remek házi kenyeret, ami ezúttal nem jött, a kenyér friss volt ugyan, de ipari. A tepertős zsír és a mellé rendelt zöldfélék hozták a maguk formáját. Mivel már jártunk ebben az étteremben fél évtizeddel ezelőtt, csak egy gyorstesztre ültünk be. Kértünk tokhaltatárt marinált (savanyú) káposztába tekerve fűszeres tejfellel, ami kreatív és izgalmas előétel volt, jól elkészítve. A korhely halászlét tejfelgyöngyökkel tálalták, a lé selymes és finom, a hal jó tartású és ízletes volt. A kiszolgálás, udvarias, tartásos, szolgálatkész. A Bock bisztró Balaton továbbra is a legjobbak közé tartozik az északi parton.

Mindkét alkalommal Pampetrics Milán szolgált ki bennünket, aki testvérével, Áronnal látja el az eladói feladatokat, az üzletvezető Keglovics Katalin, az édesanyjuk, Vele eddig nem volt szerencsénk találkozni. Milán megnyerő modorú, közvetlen és kommunikatív, jól ismeri a magyar piacot, s persze a saját, igen komoly választékát, élvezet volt Vele ismét eszmét cserélni a magyar borok csodálatos világáról. A Kossuth utcai mellett van még egy üzletük Keszthelyen, a Rezi utcában, ahol, mint megtudtuk, több, mint ezerféle bor közül lehet választani. Alighanem országos nóvum, hogy a borozó rendkívül hangulatos és igényes belső terasza kiegészült egy ingyenesen használható pétanque pályával. Egy szó mint száz: Keszthelyen járva ez kötelező program a borszeretőknek.

Egyáltalán nem tűnt olyan helynek, ahol várakozni kellene míg leültetik az embert. Az étlap elég mellbeverő volt első látásra. Nem vagyok szívbajos, hagytam már 20. 000 forintot úgy étteremben, hogy főételt nem is rendeltem, csak előételt, levest és desszertet, de az olyan szint volt, ahol ez indokolt. Gubát a gubával, subát a subával. Nem látom indokoltnak, hogy egy balatoni bisztróban 4000 forint fölé kússzon egy mindennapi ételnek az ára. Márpedig itt ezt volt a jellemző. Pelmenyi 4000 ft, húsos blini 4200, saslik 4400. Megkérdeztem, hogy a heringet (2500) ők marinálják vagy készen veszik. Legalább őszinte választ kaptam, készterméket szolgálnak fel. Végül kértünk halkrémet (2000) és borscs levest (1800), ezek rendben voltak. A desszertek is erősen túlárazottnak tűntek. A blini valójában palacsinta volt, életem legdrágább palacsintája, 1700 forint két darab, semmi extrát nem adó példánya a műfajnak, erdei gyümölcsegyveleggel. A fele pénzért rendben lett volna. A tulajdonossal távozás előtt váltottunk pár mondatot, kedves, kommunikatív embernek tűnt. A kiszolgálás négy pontjába ez a rövid beszélgetés meghatározó erejű. Az összélmény 4 pont.