DEndre adatlapja

)
S íme, 2024 őszén megnyílt az első ilyen egység a Fény utcai piacon, a Buja disznó(k)-kal szemben, mely a Taste of Transylvania fesztivál budapesti nagykövetségeként is felfogható. A helyet a Babka és a Babka Deli tulajdonosa, Nemesvölgyi Attila jegyzi. A kínálat az erdélyi konyhába kínál betekintést, az általam rendelt fogásokon kívül szerepel az étlapon többek között örmény ángádzsábur-keves, zöldséges csorba, erdélyi töltött káposzta is. A Monyó pils sörét csapolják mindemellé, kínálnak továbbá egy habzóbort és egy pezsgőt a Kárásztelek pincészettől s több csendes bort a Légli Gézától. Kóstoltam klasszikus natúr padlizsánkrémet miccsel, a majonézes változatot szarvas-pastarmi-val, továbbá bárány-kebabot rókagombás zakuszkával. Remek ízek, ötletes kombinációk. Nem lehetett kihagyni a kifogástalan pacallevest sem, ami mellé ecetes erőspaprikakarikákat, tejfelt és pityókás székely kenyeret adnak.

Az ember hamar elfelejti a hideget és a művirágokat, ha végignézi a fix áron, 9800 forintért korlátlanul fogyasztható alapanyagokat, legyen szó kacsavérről, sertésveséről, csirkezúzáról, különféle hal-, rák- és húsgolyóról, tofuról, tésztákról s még hosszan sorolhatnám. Kis műanyag tálkákban kínálják mindezeket a hűtőpultban, önkiszolgáló rendszerben. Adnak egy nagyobb műanyagládát, amit a vendég asztala mellé helyeznek, abba lehet gyűjteni az üres tálkákat. Összeállíthatjuk magunknak a szószokat, amibe a megfőtt alapanyagot belemártjuk, van hozzá szójaszósz, szezámolaj, mogyorómártás, zöld koriander, zöldhagyma, chili, fokhagyma, só, bors és szecsuáni bors. Kínálnak salátákat, előételeket és desszerteket is. Az üdítő és a tea benne van az árban, ha sört akarnánk inni, azt külön kell fizetni, sajnos ezen a téren nem jeleskedek, csak kisüveges alapjáratú Tsingtao-t és Heinekent tartanak. A borra nem kérdeztem rá, minden esetre borlapot nem kaptunk, s a hűtőkben sem láttam bort. Szóval az italválaszték szélesíthető, hogy finoman fogalmazzunk. Leginkább a különleges növényi alapanyagokra, a vízben élő lényekre és izgalmasabb húsokra összpontosítottunk. Konkrétabban: szedtünk a pokchoiból, a spenótból, lótuszgyökérből, a fafülgombából, a shimej-gombából, a tűgombából, ettünk nem kevés rákot (ebből adnak páncélosat fejjel együtt, félig megpucoltat és teljesen megpucoltat is), többféle tintahalat, polipot, meg persze pacalt, ami egyszerűen kihagyhatatlan. A vékonyra szelt wasabis marhahúst carpaccioként nyersen is megkóstoltuk. Társam Tom Yum alaplevet kért, engem nagyon le akartak beszélni az állítólag nagyon csípős csungkingi főzőléről, szerencsére nem sikerült. Nem volt vészes, ennél többfelé is kóstolhatunk több nagyságrenddel csípősebb fogásokat, a Manga Cowboy Kill Bill csirkeszárnyától a törökszentmiklósi Beer and Burger, vagy a szegedi Famous extra-csípős hamburgeréig. Pazar volt az előételként kínált, hőkezelést nem igénylő, gyönyörűen felszeletelt marhaín. Az előre lesütött, hidegen szervírozott panírozott csirkeszárny és csirkeláb nem győzött meg. Jó volt viszont az algasaláta és a kim chire emlékeztető kínai kel. Desszertként kóstoltunk többféle túrójellegű töltelékes mochi-féleséget, megkérdeztem a Gabi nevű, félig mongol, félig magyar ifjú felszolgáló hölgyet, aki a személyzetnek egyetlen magyarul tudó tagja, hogy van-e ennek külön neve, azt mondta, hogy nem, ez is egy mochi-fajta. Minden esetre jobb volt, mint amiket eddig e műfajban kóstoltunk. A konyha 4,5 pont, amit felfele kerekítek. Mindent egybevetve remek élmény volt az itt eltöltött két óra, nem lenne ellenemre más leveket és más alapanyagokat is megkóstolni, nem szólva a szomszéd helységben működő levesezőről.

A borok is szerepet kaptak a dekorációban. A bejárattól balra a pulton elhelyezett hűtőben a Hisztéria cukrászda igényes süteményei sorakoznak. Az olasz klasszikusok, arancini, bruschetta, pizzák és házi pasta-k mellett kínálnak néhány magyar és nemzetközi főfogást, jellemzően kis olaszos csavarral. A séf Farkas Mózes, aki olyan kiemelkedő helyeken dolgozott korábban, mint a Pannonhalmi Apátság étterme, a Viator, ahol a séfhelyettesi pozíciót töltötte be vagy a Michelin tányéros kiskunhalasi Rézmozsár. Séfüdvözletként ricotta-krémes prosciutto-t, pisztáciás, sült káposztás mini-sertésterrine-t és tojásgélt kaptunk. Pazar összeállítás, a terrine a műfaj egyik legjobbja volt, amit kóstoltam valaha. Főételnek a Kárpáti fogast választottuk, ami tigrisrákkal, kapros vajmártással, házi gnocchival és ördögszekérgombával adtak. A hal friss, szaftos, kellően pörzses, a mártás selymes, jóízű, ki is mártottuk az utolsó cseppig, a gnocchi és a gomba kifogástalan, az összhangzat is remek. Egy sajttortával zártuk az étkezést, mely baszk stílusban készült. A séf ezt is fel tudta dobni kiegészítő elemekkel látványban és ízben egyaránt. A kiszolgálás bűbájos, kedves, udvarias, közvetlen, stílusos. Tízféle jól összeválogatott olasz és magyar bort kínálnak, utóbbiakat olyan minőségorientált kisebb pincészetektől, mint a győrújbaráti Babarczi, Kislaki Bormanufaktúra, vagy a szerencsi Árpád-hegy pince. Valamennyi bor kapható decire is. A sörműfajt a Peroni képviseli, ebből az alapjáratú kapható csapon és palackban. Emellett palackos kiszerelésben választhatjuk a Capri-t és a nullás variánst is. A töményitalok között a Fenegyerek pálinkák és a megszokott import termékek mellett találunk néhány érdekes olasz likőrt is.

Olvasod, hogy fizetsz 1200-at, majd a számla csak 850. A sör friss, élvezetes. Nem lenne ellenemre még betérni, pohárral szoktam inni kedvenc sörömet, s szívesebben fizetek érte 1000 forintnál kevesebbet.

A kiszolgálás nem különösebben kedves, a dizájn sem tőú hangulatos. Átlagos kocsma ez, mindent egybevetve, nálam 3 pont.

Legutóbb a minap, amikor a Balkezes Fenyős Greyjoy dupla-IPÁJát ittam. A kiszolgálásra egyesek panaszkodnak, nekem mindig szerencsém volt, ezúttal is egy nagyon kedves hölgy szolgált ki. Szép kerek 5 pont.