DEndre adatlapja

Ugyanazok a remek pálinkás, meggyes, vörös áfonyás drazsék, melyek az ország keleti részében, Békéscsabán és Gyulán, hasonló színvonalú helyen 6900 forintba kerülnek kilónként, itt csak 5300-ba, pedig itt aztán vannak pénzes osztrák turisták. Vettem is a málnapálinkás drazséból, továbbá két csokibonbont is, ezek már drágábbak a (minőségi) átlagnál jóval, 310 ft darabja. Vettünk kiváló helyi kézműves sört is. Van egy kis leülő részük, egy miniterasz, mely Kőszeg festői központjára néz. Csillagos ötös.

Nekiállt tölteni, de metakommunikatíve azt üzente a nemtetszes kifejezésével, a sóhajtozással, hogy ő valami nagy és általa nem szívesen megtett gesztusban részesít. Miközben már a palackos borokat is kinéztem, hogy mit veszek meg. Egyébként minden normális helyen ahol bort mérnek ki adnak kóstoló adagot a kíváncsiaknak. Úgyhogy otthagytam, hadd sóhajtozzon magának. Minderről beszámoltam egy élményrögzítő fórumon, mire reagált a tulaj korrekt hangnemben, felajánlva, legközelebb kedvezményt is kapok, de kitartva amellett, hogy a deci az náluk kóstolási mennyiség és sajnálkozva, hogy nem tartom őket normális pincének mert nem biztosítanak ingyen kóstolót. Éltem a viszontválasz lehetőségével és jeleztem a normalitás a józan észszabályaiból következik. Ha valaki teljes képet szeretne alkotni a borokról és kóstolás után kiválasztani azt a kimért tételt, ami tetszik, és ezt csak decinként teheti, akkor két eset van: vagy kikér mindenből egy decit és annak a 80%at kiönti, ez pazarlás és a borász munkájának implicit lebecsülése, vagy istentelenül berúg. Ezért általánosan elterjedt gyakorlat, hogy ahol borokat kimérnek, Őrvidéktől Ménesig és a Garam mentétől Szerémségig, ott azokat meg lehet kóstolni. Általában ingyen, de én nem kívántam volna ingyen, ezt jeleztem is. Másrészről soha sehol nem tapasztaltam, hogy nemtetszést váltott volna ki, hogy az ember KÓSTOLNI akar először, ennek a bortermelők örülni szoktak, mert ez őszinte, nem ritkán szakmai érdeklődést jelent. Jeleztem, azt is, hogy egy deci az NEM KÓSTOLÁSI MENNYISÉG. Soha sehol. Ezt mindenki tudja, aki borral foglalkozik. Attól, hogy valaki a decit kóstolási mennyiségnek nevezi, attól még nem lesz az. Az ideális kóstolási mennyiség 20 ml, avagy két cent, a maximális fél deci. A tulaj (bor)baráti elköszönését értékeltem, s jeleztem, hogy ha Kőszegen járok, betérek majd újra. S így is lesz, remélem mielőbb. Ki kellett töltsem az összegrovatot - azt az összeget írtam oda, amennyit el akartam költeni a pincében.

A rántott sajttál (1690) abszolút jó választás volt, ez jelentett rántott mozzarellát, camembert-t és trappistát, mind a három sajt jól volt megsütve, egyik sem folyt ki a bundából. Mellette a majonéz, ha késztermék is volt, de élvezhető, mert bizony az sem mindegy, hogy milyen ipari terméket használunk. Ugyanez vonatkozik a mirelit sült krumplira (590), amit egyes helyeken képesek elrontani. Nos, itt nem. A vegyes haltál (3090) viszont a sült zöldségkörettel (890) totál mellényúlás volt, kiszárított élvezhetetlen lazac, túlsült, nem kellően szaftos fogas és rák, a zöldség pedig sütve párolt cukkini és padlizsán. E műfajban ritkán ettünk ilyen gyengét. Ennyi pénzért budapesti csúcséttermekben is lehet már ételt kapni. Ittunk helyi kézműves söröket, Pils és IPAt, a Kőszegi főzdétől, ezek 600 forintért nagyon korrekt áron voltak. A kiszolgálás kedves, de figyelmetlen, az ételekre is többet kellett várni, mint másutt, nem mértem, mert jót beszélgettünk az öcsémmel, de saccra 40 perc volt a várakozás a megszokott 20 helyett, s jó beszélgetés dacára a várakozás utolsó 10 perce már türelmetlenségben telt. Jóindulattal 3 pont.

Ránézésre a fősodort képviselik, így végül le sem ültünk, hanem fagyit kértünk, jómagam epreset. Nem volt rossz, de nem is átütő. Ettünk több helyen meggyőzőbbet színre, ízre, állagra egyaránt. Négy pont.

Mi ittunk két sört, a Krois nevű helyi főzdétől, a Klasszik pilsnert és egy komplexebbet, nevére nem emlékszem. Ettünk egy sonkás sajtos croissant. Az árak korrektek, a kiszolgálás kedves. A hely csillagos ötös.

Ezúttal is haltepertőt ettünk és halászlevet, jó volt mindkettő, afrikai harcsából készültek a kulimász is mintha jobb majonézből készült volna, mint Debrecenben. A kiszolgálás nagyon kedves, a beltér szívet melengetően idézi a magyar népi kultúra világát. Ittunk egy Meccset, ami meggybor fröccsként palackozva, továbbá egy pohár sört, a haltepertőhöz kértünk egy adag sült krumplit is. 4800 ftt fizettünk ketten minderre, ami korrekt díjszabás.

Kitűnő borokat kóstoltunk, többek között Luka Enikőtől, Weiningertől, Ráspitól, a Zachár pincétől és a Tóth és fiai családi pincétől (Somló). Ittunk ezen kívül Arran whiskeyt, amit tokaji hordókban érlelnek. A hely hangulatát a rengeteg bor adja, a kiszolgálás kiváló. Pazar élmény volt ezúttal is.

Kicsit tartottam tőle, mert egy ilyen ételt nem nehéz elrontani, itt maga volt a tökély. Szerettük a helyet, hadd adjunk neki 5 pontot összélmény szinten.