DEndre adatlapja

Pub foodot kínálnak alapvetően, egyikünk kért egy roston sült csirkemellet sült krumplival, azt én is megkóstoltam. A csirke elég száraz volt, a krumpli kissé túlsütött, de még belefér a 3 pontba. Összélmény 4 pont.

Ez az a hely, mely azt is leveszi a lábáról, aki alapjáraton nem édesszájú.

Egy hot dogot kértem, naná, hogy mikrohullámú sütőben készítették, amit legjobb lenne betiltani. Nem volt nagy élmény, de legalább olcsó volt, 280 ft. A kiszolgálást sem mondanám kedvesnek, a pultos hölgy annyira el volt foglalva az ismerőseivel való cseverészésben, hogy nem jutott energiájából arra, hogy visszaköszönjön. Biztos, hogy nem térek ide vissza.

A hely egyébként tiszta, az ételfront fősodratú. Utóbbi szempontra inkább 3,5 pontot adnék, de kerekítsünk inkább felfelé.

Étkezni a környéket vettük célba, elég sok jó étterem működik ma már ebben a régióban, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy milyen a hely menzája. Az üdülőfalu kitűnő helyszín volt ehhez a rendezvényhez, a koncertekhez, előadáshoz egyaránt. Gratulálok a szervezőknek! A személyzet is kedves, segítőkész volt. A strand gyalog könnyen megközelíthető, ami nem hátrány.

Rendeltünk egy csípős burgert (Death Valley menü, írja az étlap is, hogy a világ legerősebb paprikájával készült, Carolina Reaperrel, s csak saját felelősségre fogyassza bárki, adnak mellé fél liter tejet ajándékba, valójában többet is adnak, annyit amennyit meg bírunk inni, ezt mondta a pincér hölgy), sajttal töltött rántott jalapeno-t és csípős csirkeszárnyakat. A szárnyak nem voltak kicsattanóan frissek, nem mondom, hogy bajuk volt, de a határon mozogtak. Én nem adtam volna ki a konyháról. A rántott paprika nem volt rossz, bár ettem meggyőzőbbet is, ugyanez érvényes a burgerre is. A tortilla késztermék volt, a hagymakarika dettó. Érdekes és tanulságos tapasztalat volt burger csípőssége. Beleharaptam, nem éreztem, hogy különösebben csípne. Belekotortam a szószba villával, nem csípett igazán továbbra sem. Mondom is a társaimnak, hogy ehhez minek tej? Megkóstolja a fiam, a jóbarátom meg az ő fia, mind a hárman panaszkodnak, hogy ez brutálerős. Mondom: jó, lássuk. Hát bizony elképesztő csípősséget éreztem a következő falatnál. Akkor értettem meg e furcsa jelenséget, amikor a pincér hölgy jelezte, hogy nem a szószban van a csípősség, hanem a húsban, amit még ráadásképpen megszórnak szárított chilivel. Nos, igen, így már értem. Ezek a brutál erős chilik szárított változatban kegyetlenek tudnak lenni, ezt tapasztaltam már Bogár Sándor csokiba mártott szárított chilijeinek esetében. Összességében jó élmény volt ez, de jobbnak indult. A magam részéről lehet, hogy még betérek.