DEndre adatlapja

lestyános kacsaleves (1290) vagy aszalt szilván fahéjas chilis bab (1590). Itallal együtt 2130 ft volt a számla. A srácok kedvesek, közlékenyek. Szívesen ennék itt máskor is.

Tükörtojást ettem salátaágyon (1390), meg voltam vele elégedve. A háttérben a Jazzy rádió szólt, a kiszolgálás remek, kedves, udvarias, kaptam kérésre borsdarálót és olívaolajat. (Utóbbi nem volt emlékezetes, ajánlom nekik az Igazioliva nevű üzletet Pomázon, onnan csak jobbat vehetnek. ) Frissen facsart narancslevet ittam (2 dl 600 ft) s vettem egy sört is (790), amit már otthon ittam meg „Az én söröm, - prémium Ipa felirattal”, hogy az milyen volt , már elfeledtem. Ittam még kísérletképpen egy Limenita nevű alma mangó üdítőt is (720). Összességében nagyon szerettem ezt a helyet, szívesen visszamennék.

Amióta legutóbb az Olimpiában jártam, megváltozott a beltér, az kevés intimitás ami volt, az is eltűnt. Többnyire kopár falak, eléggé hangulattalan belső. Néhány zöld növény és színvonalas gasztrokiadvány dobja csak fel. A rendszer hétköznap délben maradt a régi, annyi különbséggel, hogy az ételek jó része feláras, így aztán az elvben 3200 forintos menü könnyen 7000-be kerül a végén. Tény, hogy a különleges alapanyagokból készült ételek a felárasak. Jómagam egy alapjáratú menüt kértem annyi különbséggel, hogy a 200 forintos feláras desszertre esett a választásom. Ez jelentett hideg uborkalevest, rántott borjúnyelvet, valamint csokitortát. Komplexebb megnevezései voltak az ételeknek, a fekete tábláról, amit lefotóztam, leolvashatóak. A minőség kitűnő volt ezúttal is, azt viszont nem vettem jó néven, hogy a számlára felkerült egy 990 forintos plusz, ami akkor lett volna indokolt, ha az uborkaleves helyett kacsamájat kérek. Jóbarátom csak egy desszertet vett, az is remek volt. Ezt kint vettem már észre, 250 méterre a helytől, de visszamentem, szóltam, a pénzt visszaadták, elnézést kértek. Bennem mégis kellemetlen szájíz maradt. Ráadásul egy hónap leforgása alatt két elit helyen akadt számlázási gond és nem két filléres. A másik a Zuzu volt, ahol egy víz helyett hármat ütöttek fel, s ahol egy üveg tisztított víz (0,75 l) 1000 forintba kerül. Egy biztos, ezentúl a legjobb helyeken is alaposan ellenőrzöm majd számlát. Hosszú időn keresztül nem volt ezzel probléma. Legutóbb a kilencvenes évek középén történt olyasmi, hogy fél év – s nem egy hónap - leforgása alatt két helyen is gond legyen a számlázással. Így aztán elkényelmesedtem. No majd másképp lesz ezentúl és odafigyelek ismét. A kiszolgálás egyébként inkább személytelenül udvarias, mint kedves. Nem vágyom vissza, de nem teszem a helyet nem ajénlott kategóriába, mert Magyarország egyik legjobb séfjének Ádám Csabának az étterme, s még az is meglehet, hogy nem volt szándékos a félreszámlázás.

Társam kért egy kis-Unicumot, 290 ft volt, jómagam egy „márkafröccsöt” (1 deci szőlőmárka meg 1 deci szóda – kóstolásig olyan volt, mint egy fröcss), az 90 ft volt. A kiszolgálás kedves, a csapos hölgy rögtön vette a lapot, hogy miért kérek én márkából fröccsöt.

Mondjuk az is tény, hogy volt rosszabb is 15-20 éve. Jómagam egy cappy paradicsomot kértem. Hogy melyikük volt 250 és melyikük 350, azt meg nem mondanám, a számlán minden esetre ennyi szerepelt. A kiszolgálás kedves.

Úgy meg volt savanyodva, hogy ecet helyett lehetett volna használni a konyhán. Ilyesminek nem szabad megtörténni. Nem ajánlom a helyet.