DEndre adatlapja

A beltér rokonszenves, különösen a békebeli hátsó terem. Tartanak szarvasi kisüzemi söröket is. Egyszerű, szerethető borozó ez, ha a kiszolgálás vendégbarátabb lenne, 4 pontot megadnék rá.

Nekem azért hiányzik egy ilyen helyen egy asztal, ami mellé le lehet ülni, mert itt csak a fal mellett van kb 4. hely és kint még kettő az utcán. Kívánok Krisztiánnak egy komfortosabb éttermet.

A egy-egy kisfröccsöt ittunk sima borból 115 ft , Varga borból a duplája lett volna. Gyors szomjoltásra vagy alibifogyasztásra alkalmas.

Le is vonta a hely mögött álló csapat a helyes következetést és nagyobb helységet bérelt a Margit körúton. A minap sikerült ide is eljutni. A tágas, levegős új egység szombat délután ebéd és vacsora közötti idősávban is tele volt, alig kaptunk helyet, egy olyan asztalhoz ültettek, amelyet másfél órával későbbi időpontra már lefoglalt egy társaság. Nekünk, mivel ennyi időt nem is szántunk az evésre, az időkorlát nem jelentett semmi problémát. A választék egyszerű és nagyszerű. Remek, fatüzelésű kemencében sült nápolyi zsánerű 17 féle pizza, felettébb korrekt olasz feltétekkel, továbbá háromféle közhelykerülő desszert. Némi hezitálás után csípős szalámis pizzát kértünk, ami remek volt, továbbá Caprese tortát, ami szintén ízlett. A kiszolgálás udvarias, de meglehetősen hajszolt, olyannyira, hogy mosolyra, kedvességre, személyességre már nem jut energia. Az pizza-árak meglehetősen magasak 2200 forintnál kezdődnek, ennyi a Margerita, s 3000-nél állnak meg, ennyibe kerül a pármai sonkás, a Margerita DOP vagy a burrata-s. Úgy vélem, tekintetbe véve a minőséget is, még beleférnek az értékkarányosság kategóriájába. Ha valami igazán hiányzott itt, akkor az a kézműves sörválaszték. A pizza sört kíván, s méltatlan a prémium minőségű kézműves pizzához a legkommerszebb nagyipari sört, konkrétan Heineken termékeket inni.

A desszertfront sem reked meg a palacsinta - somlói - gesztenyepüré sablonhármasnál, kínálnak kemencében sült tejes pitét, vargabélest, sajttortát és túrógombócot is. A beltér hangulatos, a kiszolgálás kedves, udvarias és gyors, az árak meglepően barátságosak, mind étel-, mind italfronton legyen szó halakról, borról vagy békebeli szódavízről. Némi hezitálás után halászlé helyett pikáns halgombóclevest rendeltünk (1100 ft), mert ez meglehetősen ritka fogása a halászcsárdáknak, továbbá haltepertőt (1190), ami elmaradhatatlan, salátával körített harcsacsíkokat (1490), amihez sült krumplit is kértünk valamint haltatárt (1290). A harcsacsíkok nem voltak élvezhetetlenek, de ezt a tányért inkább nevezném kötelességszerűnek, mint jól sikerültnek. A levesben a nagyipari tejföl nem oldódott csomómentesen, a halgombóc kissé törékeny volt, de magát a fogást alapvetően jó ízűnek és ötletesnek találtuk s külön értékeltük a hozzá adott ropogós héjú, friss, házi jellegű kenyeret. A haltepertő remekül sikerült, friss volt, ropogós, a haltatár pedig régi vágású, tehát darált és a megszokott módon ízesített, hatalmas vajhasábokkal, sok zöldséggel és ipari toastkenyérel tálalták, kézzel faragott, Nagy-Magyaországot mintázó fatálon. Összességében jót ettünk, nagyon kedvező áron s legközelebbre is hagytunk megkóstolnivalót.

Mindezt azért tartottam fontosnak leszögezni, mert nem tartom magan a bölcsek köve birtokosának, nem tartom a vendég státuszt mindenek felett valónak, észrevételeimet igyekszem jóindulattal, tárgyszerűen megtenni és nem a hibát keresem. A tárgyhoz tartozik, hogy több mint negyed évszázada tudatosan, a felfedezés szándékával járok éttermekbe, kocsmákba, kávézókba és cukrászdákba, azóta írok róluk értékeléseket. Igen nagy adatbázisra és élményanyagra támaszkodom, összehasonlítási alapom meglehetősen széles. Jóval több, mint 10. 000 helyen fordultam meg, 20. 000 felé járhatok, évi átlagom az utóbbi évtizedben 800-1000 hely. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, hogy a Hodosi cukrászda nevű, gasztronómiailag tökéletesen érdektelen hely reakcióját az olvasó megfelelőképpen értékelhesse. Miután idén kénytelenségből ismét meglátogattam a Hodosi cukrászdát (egy másik [moderálva - szerk. ] zárva volt, a párom meg a nagyobbik lánya viszont szívesen evett volna egy sütit) és megkóstoltam egy karamelles süteményt valamint a szilvagombóctortát (amit itt szilvásgombócként emlegetnek, hibásan) annyit írtam erről a helyről a google-mapsre, hogy „átlagos cukrászda”. Mert az. Ma erre képes magyar átlag. Nem volt rossz, de messze állt a kiemelkedőtől. Azt a választ kaptam a tulajdonostól a webes felületen, hogy „nem voltál még átlagos cukrászdában”. Ezt. Így. Tegezve. Ezek tartják magukat üzletembereknek. Nem is ismernek, fogalmuk nincs, hogy hol jártam és hol nem, bár, ha rákeresnének a nevemre talán rájönnének, hogy mind kocsma, mind cukrászda, mind étterem műfajban jártam pocsék, gyenge, átlagos, jó és kitűnő helyeken egyaránt. Átlagosból volt a legtöbb. Hát ennyit a Hodosi cukrászdáról, melynek süteményei átlagosak, számomra kifejezetten unalmasak, az üzletvezetés kommunikációja, viszont messze átlag alatti e beszólás alapján.

Az étlap tisztes választékot kínál mediterrán, főként olasz ételekből. Az árak nem alacsonyak, de hát a minőséget meg kell fizetni. Mi rendeltünk grillezett tigrisrákot salátaágyon, édes chili szósszal, Calabria pizzát és panna cottát. Fogásaink kitűnőek voltak, külön kiemelném a desszert csodás epermártását és azt, hogy a pizzát fatüzelésű kemencében sütik. A rák mellett a mártás készen vásárolt tucatárú volt, ez csak apró szépséghiba, megadom a helynek az 5 pontot, mert nem kétséges, hogy ez csúcsélmény volt összességében.

A bejárattal szemben levő falat hatalmas festett cégembléma díszíti, ami megadja az alaphangulatot. További odaillő dekorációs elemként funkcionálnak a különböző állatok bontástechnikai ábrái, beleértve a nehezen hozzáférhető kecskét is. Az étlap összefogott, lényegre törő és nem meglepő módon húscentrikus, de kínálnak egy őszi salátát továbbá kecskesajt-burgert is, azoknak, akik vegetariánus létükre betévednek ide. Nagy hangsúlyt fektetnek a steakekre és a burgerekre, de szerepel az étlapon malaccsülök, csirkemell, fél kacsa és a legendás, saját fejlesztésű debreceni is. A kiszolgálás udvarias, kedves, figyelmes és gyors. Jómagam némi dilemmázás után egy távolkeleti ihletésű fogást kértem, ragacsos császárhúsos lepényt thai slaw-val. Nagyon értékeltem, hogy két kiféle kistermelői chilikészítményt is tettek az asztalra, kérés nélkül, egy sárga habanero- és egy trinidad skorpió-alapút. A borok a magyar élvonal nedűiből kerültek ki, a Meatology feliratú hat féle saját sört a miskolci Zips kisüzem készíti, négyet ezek közül csapon is tartanak. A távolkeleti burger-átirat kitűnőnek bizonyult, ahogy néztem, a lepény is helyben készülhetett (vagy egy kézműves pékségben), jók voltak az ízesítők, mint ahogy a desszert, a birs-textúrákkal ékített créme brullée is. Kistermelői házi szörpöket kínálnak, a málnát valamint a fekete ribizlit kóstoltam, kiváló volt mindkettő. Remek élmény volt a Meatology újabb egysége is, ajánlom mindenkinek, főként persze húsimádóknak.