DEndre adatlapja

A nemrégiben ide is sikerült eljutni egy délutáni teázásra-sütizésre. A második kerület legszebb részeinek egyikén, az Orló utca és a Gábor Áron utca sarkán működő egység kerthelysége álomszép, de a klasszikus beltér is szemet gyönyörködtető. A kiszolgálás kifogástalan, a felszolgálók kommunikatívak, kedvesek, felkészültek, lerí róluk, hogy odaadással, lelkesen teszik a dolgukat. Az árak magasak, de nem megfizethetetlenek, s ami a legfontosabb: értékarányosak. Ma, amikor a legjobb éttermekben nem ritka az 1500-2500 közötti ársávban mozgó desszert, az 1200-1400 forintos süteményárak korrektnek mondhatóak, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy prémium alapanyagokból nem kevés kísérletezéssel előállított íz-kalandot jelent minden egyes darab. Mi a két jubileumi süteményt rendeltük meg (Émile 18, Gerbeaud 160), mindkettő a legjobb élményeink közé került feljegyzésre, a társaságunk harmadik tagja az Émile teadélutánra nevezett be, melynek keretében a tea mellé egy tizennégy elemből álló, monumentálisan tálalt kompozíciót szolgálnak fel az aprósüteménytől a tramezzinin át Gerbeaud-szeletig. Negyedik jóbarátunk pedig sörözött. E műfajban lehetne szélesíteni a választékot, míg a hely kiváló borokat kínál, sörválaszték szerény és nem tartalmaz kimagasló tételeket. A nagyipari Dreher mellett a korrekt középvonalas Fóti Zwicklt tartják, a hely színvonalához inkább a Kraft szövetség sörei illenének. No de ne akadjunk fel ezen, amikor a hely közelíti a tökéletest. Ide érdemes visszajárni, mert a pultban sorakozó sütemények mindegyike kóstolásra csábít, s hogy a konyha is maga szinten teljesít, azt tapasztaltuk több évben is az étteremnek a Budai Gourmet-ra kitelepített standjánál.

Ebben a műfajban a Varga csárda korrekt szintet hoz, ár/minőség arányban nem véletlen, hogy népszerűek. Mi (hárman) egy két személyes tálat (4500) kértünk valamint egy pacalpörköltet (1450). Az összélmény számomra megvan 4 pont, a konyha átlagosnak mondható leginkább, de hadd adjuk meg arra is a négy pontot.

A Ciao Ciao ideáltipikus példája az ilyen fagylaltoknak, népszerű is kellőképpen, hiszen ennyiért hol kap az ember fagylaltot? Egy gombóc puncsot kértem, nem lenne korrekt, ha nem adnék neki 3 pontot, mert nem volt rossz ízű. De ha választhatok a kétszer annyiba kerülő, de fele akkora Levendula vagy Fragola és e között, nem kétséges, hogy az előbbieket választom.

Az egyik pogácsa sajtos volt, a másik tepertős, átlagos minőséget képviselt mindkettő.

Ettünk egy nyers vegán tallért is, remek volt, egyszerűen pazar, továbbá egy sütit, ami szintén finom volt, akárcsak a kencék. Megnéztük a beszállítók diplomáit, egytől egyig a felső minőségi szegmensbe tartoznak. Csillagos ötös a Csillaghegyi megálló.

Ezutóbbiakat iszogattuk. Nem olcsó a hely, de azért belefér az átlagos díjszabásba. Kifejezetten jó élmény volt.

Minőségük változó, ettem már a sorozatban nagyon jót, közepeset és gyengét egyaránt. A zimbabwei diózselés vadbarackos szeletet jobbacskának mondanám, de nem volt átütő, állagra sem, ízre meg túl édesnek találtam. Ittam egy limonádét is, nem volt rossz. Tisztes négy pont.