DEndre adatlapja

A kiszolgálás mosolygós, a magyar nyelvvel megszokott módon hadilábon állt a kis hölgy, de tud mosolyogni és ez a fő.

Ettünk két menüt, egy két fogasosát (1590) és egy három fogasosát (1990) mivel nem volt sok értelme, hogy ugyanazt a desszertet ketten is megegyük. Ettük tyúklevest, rántott mozzarellát, bbq csirkét paprikás mártással és galuskával, ez lényegben egy csirkepaprikás átirat volt, továbbá mangalicakolbászt tört burgonyával. A desszert almás rétes volt, amibe tettek bőven diót és mazsolát is. Jó házias ízek voltak ezek, minden a helyén találtatott. Az italok sem kommerszek, van ez sor minőségi sörük, igaz meglehetős áron, nálam 1000 ft a pszichológiai határ, egy fősodratú kraft sörre (pl Távoli galaxis, Bakancslista) egyszerűen nem adok ennél többet. Itt meg 1300 ftnál indultak ezek a sörök. Nem fine dining, de a maga kategóriájában korrekt 5 pont. Szívesen beülnénk ide máskor is.

Meg is kérdeztem, hogy honnan vannak a sütik és a sós ételek, mondták, hogy különböző beszállítókról. Úgy vélem, hogy a két helyre ugyanazok szállítják a tojásos tarte-ot. Itt minden esetre jó pontot szereztek nálam azzal, hogy kontaktgrillben kicsit megmelegítették. El nem lehet mondani a különbséget a hideg változathoz képest.

De persze jobb későn megismerni egy kiemelkedő helyet, mint egyáltalán. Kértem egy 26-os Bakancslistát, nem oly rég, áprilisban kóstoltam a 25-öst, felpörgette a tempót Róth Zoli. A sör kitűnő volt. Társam ivott előbb egy First APAt majd egy Doppelbockot nem emlékeszem már kitől, ha engem kérdez, inkább a Hopfanatic Bitterfly-t ajánlottam volna neki. Átnéztem az étlapot, találtam rajta több izgalmas falatot, gondoltam rendelek egy harcsatepertőt. Mentem megkérdezni, hogy mikor zár a konyha, mire mondja egy főnökfélének tűnő srác, hogy 10kor. Mondom még nincs 10, mire ő: 9. 52 van, a konyha bezárt. Ellentmondást nem tűrő hangon, kifejezetten udvariatlanul. Legalább egy sajnálkozás belefért volna, vagy valami magyarázat. Nyilván ez volt a kiszolgálás rovat meghatározója és nem az egyébként normális, kedves beosztottak teljesítménye. A hangulat, a beltér kitűnő, a sörválaszték dettó, ennek alapján adtam ebben a rovatban 5 pontot. A tapló üzletvezetői (? ) reakció dacára el fogok még ide látogatni.

Így is tettem egy hosszúra nyúlt gyűlés szünetében elsétáltam a Blaha Lujza tér melletti burgerezőbe és kérte egy kis burgert, mert még helyet akartam hagyni a gyomromban a Biang bistro számára (ebből nem lett semmi, mert annyira népszerű a hely, hogy kint álltak az emberek az utcán asztalra várva – na ez az amiben én nem veszek részt, inkább megyek máshová). Jó az a rendszer, hogy az adott épp elkészült burgert megrendelő nevét egy kivetítőre kiírják mindkét szinten. A burger kifogástalan volt, értékeltem, hogy megkérdezték, hogy mennyire süssék át a húst. Mediumra kértem, a burgerhús ne legyen raw :). A Rothbeer nevű craft serfőzde Bakancslista sorozatának AUO35 nevű ausztrál komlót bemutató, akkoron legfrissebb darabját ittam. (Időközben megjelent a 26, egy USA komlóval, amit nem ismertem. )
A Burgerpápát a DG megkérdezte, hogy melyik a három legjobb burgerező Bpen, ő a Tuningot, a Kandallót és a Pesti Burger és bárt mondta, szerintem ott van a Tuning mellett a Buddies is. Sőt, a Zing is, meg persze a burgerpápa által életre hívott Bamba Marha hálózat.

hu-n is, de az étlapon a Pho Mester felirat olvasható. ) A felszolgáló srác kedves, remekül beszél magyarul, ami nem hátrány Budapesten. A pho (1090 ft) mély ízű, vibráló, amilyennek lennie kell, a tavaszi tekercs (290 darabja, hatot ettünk) is frissen sült (volt ahol mikroban melegítették) és finom is volt. A vega is! Igényes az étlapjuk. Itt szívesen kipróbálnék egyebeket is. Az italválaszték szűkös, az árak viszont ezesetben is barátságosak.

Mi készséggel elhisszük, hogy egy steak house-ban tudnak steaket sütni, spórolni is szeretünk, így aztán mesze elkerültük a steak-ételeket. Szerencsére van déli és van esti étlap, mi pedig nem véletlenül látogattuk meg délben az éttermet. Minden főétel mellé adnak egy salátát vagy levest is, így aztán 3200 és 5800 ft között lényegében két fogásnyi ínyenc menüt adnak. Jómagam kértem egy tanyasi csirkemellet krémsajttal töltve, roston sült zöldségekkel, társam egy félreértés folytán (valamiért úgy gondolta, hogy minden étel 3300 forint, nemcsak az enyém) libamájat (5800). Ő thai édesburgonyalevest kért hozzá pirított rákkal, jómagam fácánerőlevest. Ittunk klasszikus limonádét, ami nem volt klasszikus, annál jobbra sikeredett (1050), dominált benne a narancs, amit én nagyon szeretek, társam frissen préselt narancslevet (2 dl 1000) ivott. Kaptunk üdvözlő falatnak pöttöm kis gránitlapon libamájkrémet és házi pogácsát, a krém remek volt, a pogácsa műfajéban ettünk jobbat, frissebbet. Ezután következett a másik séfüdvözlet, csokis kenyér vajjal és paprikazselés húspástétommal. A kenyér inkább volt érdekes, mint katartikus, a húspástétom ízlett, a vaj is kiváló minőségű volt. Meg voltunk elégedve a levesekkel is, sőt, a felső kategóriába soroltuk őket, kitűnő volt a csirkemell és remek a libamáj is, bár a briós műfajában megint csak ettünk meggyőzőbbet. Összességében egyértelműen 5 pontos élmény volt ez, sok sikert az étteremnek és a séfnek, aki épp távoztunkkor kóstoltatta és fotóztatta az új napi desszertet és kérdéseinkre szívesen válaszolt, mi több, megengedte, hogy mi is lefotózzuk a nagyon ígéretes desszertet. Az ár/érték arány átlagosságát (3 pont) összességében értem, amit mi kaptunk a pénzükért, azért négy pont jár.